POMO

Egy metaforikus éjszakai utazás a szabadság és jobb élet felé. Egy világítótorony egy öreg őrrel a toronyházakkal beépített Libanon közepén, egy misztikus jósnő szerencsét hozó sorsjegyekkel és egy pár, aki a part felé tart, hogy felszálljon a hajóra, amely elviszi őket Európába. Mindennek, ami a filmben elhangzik és történik, hatalmas ábrándozási dimenziója van, de a kölcsönös összefonódás miatt az egész egyben marad, és a színészek arckifejezésével szinte hipnotikussá válik. De nem mindenkinek való. Egy jellegzetes darab a Cannes erősen anti-mainstream szekcióból, találó "Acid" (mint az LSD) címmel.

Érzékeny film az örömről, a várakozásról és a csalódás mélységéről, amelyet egy tinédzserlány a barátnőivel együtt töltött bulizási nyaralás alatt él át. Első látásra csak egy újabb felesleges Netflix-film, de a főszereplő által átélt események érzelmi és lelki fokozatos feltárását illetően egy rendkívül érzékeny bensőséges dráma. Először is Mia McKenna-Bruce főszereplő kiváló alakításával, de főként debütáló Molly Manning Walker tiszteletreméltó rendezésével.

Egy felnőtt, foglalt nő bonyolultabb szexualitásának dialógokban történő feltárása, a fiatalkorára, gyermekkorára, apjával való kapcsolatára stb. visszatekintésének formájában. Néző számára érdekes téma, de banálisan, túl biztonságosan családi film módjára elmesélve, kreatív művészi hozzájárulás nélkül. Egyedül a gyermek kezdődő szexualitásának első utalásai ábrázolásában újszerű.

Tisztelet kifejezése az elhivatott mentősöknek a lelkileg rendkívül megterhelő munkájukban tanúsított elkötelezettségükért. Különösen New Yorkban, ahol az általuk mentett drogosok és bűnözők inkább gyűlölik, mint megbecsülik őket. Több stressz és borzalom, mint Scorsese A holtak útja című filmjében, minden jelenetben a lehető legjobban felerősítve. Állandó melankolikus és reménytelen hangulat, intenzív színészi játék, lankadatlan drámai lendület, de enyhe számítás és máshonnan kölcsönzött elemek is. Nekem a legjobban a meztelen testek érintkezésének intim jelenetei tetszettek, melyek gyógyír minden rosszra, ami körülvesz.

A Ponyvaregény - Pulp Fiction film motívuma a nem tervezett holttest eltüntetésének szükségességéről, szolidan egy játékfilmben feldolgozva, a marokkói külvárosi "vadonban", ahol nem lehet ásóval gödröt ásni a földbe. A dráma középpontjában egy peches apa-fia páros áll, akiknek meg kell birkózniuk a helyzettel. Az apa egyik rossz döntést hozza a másik után, tisztában van felelősségével a fiáért, akit belerángatott ebbe a helyzetbe. Hiteles helyszín és szimbolikus jelenetek egy hosszú, stresszes éjszaka sűrűsödő hangulatában. Érdekes karakterek panoptikuma, akiknél a páros segítséget keres. Lenyűgöző dráma, a közönség hosszan tartó vastapsa.

[01+02 epizód] A Hollywood zenei showbiznisz örültjeinek glamour örömei és gondjai, tele szexszel. A klipjelenetek laktató intimitása és tetszetős jellege, egy ultraluxus dizájnos villa és Depp igyekező lánya, Lily-Rose. A cselekményt tekintve nem ragadott meg a több epizód utáni vágy, de szexi hangulat fokozójaként egy randira egy szuper házimozival szuper.

A társadalom által el nem fogadott két ember viharos sorsáról szóló erős téma, a filmkészítés szempontjából lapos feldolgozásban. A lelki sebek elmélyítik a kölcsönös toleranciát és szeretetet, de a múlt és a felső erő mindig utolér. A megváltás pedig a beletörődés. Dramaturgiailag működőképes, jól eljátszott dráma, szép normandiai tengerparti építészettel, de elég, ha csak a tévében látod.

A légszennyezés okozta savas eső témája önmagában is túl sok egy magát komolynak tettető katasztrófa drámához. A forgatókönyv semmi érdekességgel nem rukkol elő, csak klisékkel dolgozik, ráadásul minél közelebb kerül a fináléhoz, annál kirívóbb hülyeséggel teszi ezt. Ami szinte akaratlanul is paródiává válik. Csak egyetlen jelenete, amelyben valahol a film közepén egy fontos szereplő váratlanul meghal, érzelmes és hatásos. Egy átlagon aluli, felesleges francia zsánerfilm.

Eleinte azt gondolod, hogy ez a két és fél órás "meditatív" film talán azt akarja – egy kis célzással a néző elvárásainak lerombolására –, hogy a néző átérezze a szegény indiánok nyomorúságos létét a szellemileg elsorvadt rezervátumukban. De nem. A film egyszerűen teljesen képtelen arra, hogy ezeket a hosszú és összességében értelmetlen jeleneteket bármi értelmes vagy érdekes dologgal kitöltse. Sőt, a legtürelmesebb nézőt is halálra akarja untatni. Némi egzisztenciális gondolat végül is ered belőle, de csak olyan jelenetekben, amelyekből egy félórás rövidfilmet is lehetne csinálni. Viggo Mortensen és Chiara Mastroianni jelenléte pedig egy csalás!

Jonathan Glazer ismét erősen szerzői és művészi. A filmben nem látunk egyetlen auschwitzi foglyot sem, sem a tábor falai mögött elkövetett borzalmakat. Minimalista módon megrendezett, de hatásosan előadott események Hössék villájában és kertjükben játszódnak, amelyet az a fal veszi körül, amely felett látszik a koncentrációs tábor barakjainak teteje. Höss illedelmesen jár "dolgozni", szabadidejét pedig családjával tölti. Höss felesége a kert virágaiban gyönyörködik. Gyermekeik a medencénél játszanak. Höss időnként munkalátogatást kap, jön például mérnök, a hatékonyabb égetőmű terveivel. Néha valaki hoz nekik egy zsák szép ruhát, hogy válogassanak belőle... Egész idő alatt távolból halljuk a halálgyár gépezetének dübörgését, néha emberek sikoltozását, kutyaugatást, puskalövéseket. Az égen fekete hamufelhők szállnak. Höss gyerekeinek érzékelése a házon kívüli világról apró árnyalatokban is félreérthetetlen. A kislány éjszakai álmai fekete-fehér inverziós képekben a leghatásosabb művészi díszlet, amellyel a film tele van, a fesztivál nézőjének maximális megelégedésére. Zseniális az a jelenet, amelyben Höss egy lépcsőházban áll, sötét, üres folyosókkal. Számomra ez a film csúcspontja. A holokauszt más szemszögből nézve, zárófeliratoknál a legkellemetlenebb zenével, amit valaha is tapasztaltál. Jonathan Glazer ezzel olyan mesterek társaságába kerül, mint Michael Haneke és Yorgos Lanthimos.