POMO

Egy újabb Scorsese által tökéletesen megrendezett retró mű antihősökkel, akik korrupciótól és hazugságtól velejéig romlottak. És az áldozatok tragédiájával, immár klasszikusan érzelmi távolságtartással filmezve. Kivéve a főszereplőt, egy indiai nőt, akinek a megsemmisülése nem néhány másodpercig tartó fejlövéses jelenet. Ehhez szeretni kell Martin energikus elbeszélői stílusát. Nekem mindig is volt vele egy kis problémám. Robert De Niro királyi módon élvezi egy újabb manipulatív keresztapa szerepét, ezúttal egy jóságos bácsika arcával. DiCaprio szórakoztatóan variálja minden színészi védjegyét egy meghasonlott, negatívan ívelt szájú hülye szerepében. Brendan Fraser pedig egy nagyon kis szerepben tündököl. Lily Gladstone a minimalista színészi játékával és visszafogott tekintetével törékeny, odaadó és bizakodó. A brutális játékidő hozzájárul az epikus méretű film abszolút cselekményi komplexitásához, egyben növeli a szereplők és a körülöttük zajló események számát, melyeknek a záró összefoglalásában már egy kicsit elvesztem. A ritmikusan monoton, de a folyamatosan lüktető zenének köszönhetően élénk és baljósan fokozódó, ijesztő igazságtalanságról szóló elbeszélést üdítően felfrissíti a kezdő FBI-ügynökök felbukkanása, jellemző szakmai módszerességgel. A korabeli bűnözői csapatok nem voltak hozzászokva az ilyen törvényi taktikákhoz. Kedves meglepetés egy kámeaszerep az ünnepélyesen szerkesztett epilógusban. Úgy értve, hogy ünnepélyesen az Oscar-jelölés felé vezető úton.

Testosteron meets charakter. Guy Ritchie megelőzi a Berg fajtiszta akciós műfajú Lone Survivor filmjét, mert nem pusztán fajtiszta akciós műfajú film. Erősebb története van, illetve a történetéből dramaturgiailag sokkal mélyebb látványvilágot tud kiaknázni, ráadásul erős gondolatokkal. A lövöldözés csak a második helyen van. Találó szereposztás és Jake Gyllenhaal ismét fantasztikus alakítása. Buddy motívum Dar Salimmal a gesztusokban minimalista, de a magjában annál erőteljesebb. Elkötelezettségek és elvek egy golyóálló férfikódexben.

Végignézni, ahogy ez a fickó működik, az egyszerűen szórakoztató! Egy semmirekellő és szórakozó - énekes, a helyi pulp-bárok és a nyaraló idősek szállodai társalgóinak legendája, akit utolérnek a múltja bűnei. Zseniálisan megörökített helyszín, egy olasz tengerparti üdülőhely üres utószezonban, ködbe és porhóba merülve. Ha jót szórakozol a giccses német pop-folk zenén (Karel Gott rajongói megbocsátanak), és szereted felfedezni a furcsa emberek életét szokatlan helyszíneken, akkor Ulrich Seidl társaságában itt a legjobb helyen vagy.

Egy szórakoztató B-kategóriás film a barátságtalan Lappföldről. Stílusos, véres, szellemes, energikus, sőt kissé karikatúraszerű módon fantasztikus. A témája nem igazán felfedező, de néhány jelenetben kiszámíthatatlan és ötletes. Aksel Hennie jelenléte egy főnáci szerepében örömteli volt.

Tisztességesen lebilincselő, old-school thriller, amely a főszereplővel együtt mindhárom kaliforniai nagyváros (LA, SD, SF) pornóhátterébe vezet minket. A laza countryzene a film elején és a végén kontrasztban áll az egyre sötétebb helyek fokozatos intenzitású felfedezésével, ahol a kétségbeesett apa keresi elveszett lányát. Hatásosan ábrázolt gonoszok, fülledt hangulat és a fiatalos ártatlanságot a felnőtt társadalom romlott arcával szembesítő vallomás. A film manapság már nem sokkol annyira, de a drámai történet felépítésével és a törékenyebb emberi árnyalatokkal (a segítő prostituált, a lányával folytatott párbeszéd) még mindig jól működik. Season Hubley színésznő gyönyörű és vadóc egyszerre. Hasonlóság a 8 milliméter című filmmel nem lehet véletlen, a film ugyanazokra a pszichológiai pillérekre épít. Ez a film gyakorlatilag egy remake.

Sokáig homályos és csak mérsékelten szórakoztató pszicho film, ami a végén meglep, értelmet ad, mi több, játékos távolságtartással mindennel sikeresen megbirkózik. A független horror képviselője, ami időnként úgy hat, hogy a rendezés tapasztalatlan és a kifejezőereje felhígult, de a jó téma és a magasabb cél összetartja. Gonoszság, démoni világ, bűntudat, bűnhődés és büntetés. Az A-kategóriás brit színésznő, Imelda Staunton mellékes, de ikonikus szerepben.

A kiváló forgatókönyv a résztvevők minden oldaláról pontosan követi az események növekvő feszültségét és komolyságát - a szenvedő "foglyok" megalázását, az őrök hatalommal való visszaélését és a lelkiismeret-furdalással szenvedő megfigyelőket, vagyis a kísérlet szervezőit. A megfelelő pillanatban lép a színre egy női, empatikusabb elem, aki a legemberibb és legpontosabb módon írja le a helyzetet. A rendezés és a színészi játék is remekül sikerült, Billy Crudup remekel. Jobb film, mint amire számítottam, gyakorlatilag nincs gyenge pontja.

Tapert, Raimi és Campbell klasszikusok tartják a színvonalat, és nem engednek belőle. Sem az intenzitásból, sem a vér mennyiségéből, sem a magas technikai színvonalból. Most először erdei házon kívül, de egy társasházi lakás nem kevésbé barátságtalan környezetében, működő lift és vészhelyzeti lépcsőház nélkül. Ördögi maszkok és a démonokkal megszállott áldozatok viselkedése már bevált rajongói védjegye a szériának. A karakterek nem viselkednek olyan idiótán, mint legutóbb, a szereposztás és a "rock-emo" stilizálás pedig kellően rendhagyó, a legutóbbi Hellraiser film színészcsapatára emlékeztet. A titokzatosan szép Alyssa Sutherland a démonasszony szerepére született. Azt, hogy ennek a filmszériának vannak a legmenőbb démonjai, tudjuk. Most azonban egy kislány is ki van téve nekik! Nagy öröm, hogy egy ilyen vérengzős műfaji csemegét, ami ennyi szeretettel készült, ismét a nagyvásznon láthatunk.

Klisék és kirívóan ostoba munka velük, működő alapvető összefüggések nélkül. Filmes munka szempontjából stílus vagy a találékonyság leghalványabb jele nélkül, a hangulatnak nyoma sincs. Még a modern smart-ház potenciálja is elveszett. A karakterek borzalmasak, a kapcsolati összjátékuk minden koncepciót hiányol. A 2005-ös Viasztestek című film ehhez képest egy szolid zsánerfilm.

Főzéstanfolyamok, étkezés és kávéfőzés a bűnös Jeanne asszonnyal. Formai minimalizmus, kisebb eltérésekkel az ismétlődő tartalomban. Néhány nap lefolyásának procedurális megfigyelése egy hölgynél, aki reggel elkíséri a fiát a munkahelyére, este pedig együtt vacsoráznak és néhány szót váltanak. Közben főz, elmegy bevásárolni, fizetség ellenében férfi látogatót fogad, zuhanyozik, vacsorát készít... Bepillantás a magánéletbe, amely annyira szó szerinti és színészileg koncentrált, hogy voyeurisztikusan jobban kielégít, mintha dokumentumfilm lenne. Akadémikus tisztaság, amely az egyetlen szereplővel, intim körülmények között eltöltött idő miatt megmarad a fejedben.