POMO

Csak Izland miatt néztem meg. A szívműtét során elveszíthető szerettünk iránti félelem érzéseink metaforikus ábrázolása egy lány/apa párbeszéden keresztül, egy természeti és hangulatos, túlvilági helyen játszódó drámaként abszolút nem működik. Semmiképpen sem. Annál nagyobb csalódás, hogy a film első felében látható néhány szép drónfelvétel után a film végig monoton módon ugyanazon az izlandi helyszínen marad, és nem aknázza ki a hely természetében rejlő lehetőségeket. Pedig a jól megválasztott, vizuálisan dramaturgiailag is jól fokozódó helyszínek jobban is kihangsúlyozhatták volna a film bensőséges vonalát.

A Világok harca és a Mátrix filmek butácska B-kategóriás klónja, rendes költségvetéssel. Az első találkozások az idegennel még oké, de fokozatosan kezdenek felhalmozódni a főszereplő nem megfelelő kifejezései és feltűnő hülyeségei. A végén pedig ahelyett, hogy a forgatókönyv mindenütt jelenlévő középszerűségét egy ötlettel mentené meg, a filmet lehúzza egy nevetséges csattanóval, ami olyan, mintha olyan valakitől származna, aki életében összesen két filmet látott (a két fenti filmet). Az idegenek sem nagyon eredetiek.

Meglepően átlagos sci-fi, amely nem köt le, nem lep meg, és látványvilágával sem nyűgöz le. Nagyrészt ugyanis ázsiai mezőkön lévő kunyhókban játszódik, ráadásul sötétben. Amikor pedig a futurisztikus városról van szó, az szinte másolat a Szárnyas fejvadász című filmből. A dzsungelben utat törő nehézgépek pedig pont olyanok, mint a Camerontól ismert gépek. További probléma John David Washington és a korlátozott színészi képességei – nem autentikus sem a lázadók oldalára tudatosan átállóként, sem a gyermeki ártatlanság védelmezőjeként. A volt barátnője utáni ismétlődő szomorkodás, ami ráadásul nem képes érzelmeket kiváltani, pedig idővel fárasztóvá válik. Az egyetlen színészi elem, ami egy kis életet visz a filmbe, a kicsi Madeleine Yuna Voyles. **1/2

Néha komplikált megérteni a saját szívünket. És ebben a filmben ez különösen fáj :-) Egy újabb kedves, különleges románc, nem csak az emberek közötti szerelem intenzitásának mérésének ötletével (hogy tudják, hogyan is állnak), hanem egy olyan végű történettel is, amely elkerüli a kínálkozó leegyszerűsítő klisét. Nem annyira elvont és képzőművészi románc, mint az Egy makulátlan elme örök ragyogása című film, sem annyira harmonikus és költői, mint az Elveszett jelentés című film, sőt, időnként kicsit hosszadalmas (jó lett volna 10 perccel lerövidíteni), de végül ugyanolyan érett, okos és ugyanolyan nagy szívvel. Ismét fantasztikus Jessie Buckley, ezért adok egy negyedik csillagot is. Utóirat: A körmök kiszakítása sok nézőnek fájni fog, de olyan is lesz, aki (mint én) jól fog szórakozni. [San Sebastian IFF]

Kicsi, meghitt, tökéletesen átérzett dráma két sérült lélekről, akik egymásban találják meg a szerelmet. A fantasztikus Jessica Chastain karaktertanulmánya mindig szórakoztató, de itt duplán az. Egy olyan színészi alakítás, amitől libabőrös lettem. Peter Sarsgaard is kiváló, minden érintésükben érezni a köztük lévő kémiát. De nem kellett volna ilyen gyorsan véget érnie a filmnek, lehetett volna még jobban kibontani a szülők karakterét és párhuzamot a gyerekkorral, és még intenzívebb és összetettebb pszichológiai drámává fokozni. [San Sebastian IFF]

A film egész idő alatt a kellemetlen erőszak és a thrilleres túlélés vagy a kasztrációs bosszúval fenyegető horror felé irányul, de végül a szilárd talajon marad és elkerüli ezeket a műfajokat. Pedig nem egy szofisztikált pszichológiai játékról van szó, amelyet az árral szemben menő művészetnek lehetne nevezni, ami ügyesen játszik a közönség elvárásaival. [San Sebastian IFF]

A film főszereplőjének fogalma sincs arról, hogy mit fog örökölni. És annál jobban fogod vele együtt „élvezni”, ha te sem tudod. A kamera gyakorlatilag le sem veszi róla a szemét, és folyamatosan követi végig azt a néhány napot, amíg elhunyt édesapja hagyatékát intézi, ami megváltoztatja az életét. A divatiparban elért sikeres karrier és a váratlan negatív események találó ütközése, amelyek - bár mikroszkopikus valószínűséggel - bármelyikünkkel megtörténhetnek. A film sokkal érdekesebb lett volna például Michael Haneke formális előadásában, de ebben a megszokott műfaji formában is megbízhatóan kiveri a biztosítékot, köszönhetően a remek témának, tele meglepő fordulatokkal. Feltehetően esélyes jelölt egy hollywoodi remake-re. [San Sebastian IFF]

A rettenthetetlen című film dán változata, avagy minden, amit egy Mads Mikkelsen főszereplésével készült történelmi drámától elvárhatunk. Egy elvekhez ragaszkodó, jó szándékú hős, akivel azonosulni tudunk és megértjük a hibás döntéseit is; két nő, akik szeretik őt (az egyik plátói módon); egy örökbefogadott nomád kislány, aki családi értékeket hoz a történetbe; egy gonosz karakter, akit a saját szabadságunk árán is legszívesebben magunk kibeleznénk. A film a játékidő nagy részében biztonságos, kiszámítható klisékben mozog, de végül az összes szereplő belső motivációi és sorsa értelmesen keresztezik egymást, ami katartikus és érzelmes végeredményt hoz, szép elgondolkodtató zárással. Egy erős film, amely méltó a mozivászonra. [San Sebastian FF]

Kedves, de kissé nyafogós és nem túl kifejező melankolikus vígjáték három New York-i lakóról - egy apáról és két fiáról -, akik a magányban, széteső párkapcsolatban vagy házasságban vergődnek. Fekete humoros utalás Woody Allenre, James L. Brooks emberi melegsége, de olyan jelenetek és színészi teljesítmények nélkül, amelyek megszépítették és emlékezetesebbé tették volna a filmet. [San Sebastian IFF]

Gépiesen rendezett, 4:3 formátumú dráma a Tűzföld barátságtalan környezetében, kegyetlen gyarmatosításának történelmi időszakából. Minimalista a képi megjelenésben és a színészi játékban, nyers a brutális erőszakban és a szexuális romlottságban. A Sam Spruell által találóan megformált skót hadnagy karaktere tápláló csúcspontja a film komor és romlott lelkének. A film fesztiváli vetítésén az iberofon közönség nagy tapsa jelezte, hogy mennyire fontos számára reflektálás a dél-amerikai történelem sötét oldalaira. Minden nemzet valamilyen formában elszámol a múltjával. [San Sebastian IFF]