POMO

Egy 90-es évekbeli tévéfilm forma, két szexi szőkeség, egy kis erőltetett színlelt szex és egy csepp vér. A sztori pedig pontosan olyan „lebilincselő”, mint amilyenre számítottunk. [Sitges FF]

Aktivista tinédzser paintball éjszakai shoppingolásban, ami rosszul sült el. Mert az egyik őr szigorú vadász. Egy slasher műfajú film feszültség nélkül, de könnyed és sok dinamikus gyilkossággal. Persze véres gyilkosságokkal. Jól kivitelezett szórakozás, de fantázia nélküli forgatókönyvvel. Semmi játék a klisékkel, ami emlékezetessé tehette volna. [Sitges FF]

OK, egy variáció a vadonban játszódó szektás drámára. Kicsit kiszámítható, de szórakoztató. Egy ilyen egyszerű témához és korlátozott helyszínhez képest elég magával ragadó ahhoz, hogy felkeltse a kíváncsiságot, hogyan alakul a főszereplő sorsa. Komor zene, a rossz holnapok sejtése és Scott Haze kiváló színészi alakítása. Ő a film egyetlen A-kategóriás eleme. [Sitges FF]

A kétórás Fűrész X című film először egy rákban szenvedő, haldokló betegről szóló dráma próbál lenni, majd később szofisztikált fordulatokkal akar kiütni, de a forgatókönyvírói és rendezési badarság mellett mindez hiábavaló. A badarság alatt azt értem, hogy egy szadista tömeggyilkos mártír és bíró szerepébe van stilizálva, akivel együtt kellene éreznünk, amikor életmentő kezelést keres; és akinek aztán szorítanunk kellene, amikor azokat mészárolja le, akik kitoltak vele. Miközben a negatív főszereplő megbüntetése, amire az egész film alatt várunk, a legkevésbé „kielégítő”. A badarság alatt a komikusan túlzásba vitt beles jelenetet értem, vagy azt, hogy a szereplők nem gondolnak arra, hogy amikor fröcsköl a vér, fordítsák már oldalra a fejüket, hogy ne folyjon az arcukba. Az egyik áldozatnak a saját magán végzett műtéti beavatkozásáról nem is beszélve. És mivel jobban szeretem a HORRORT, mint a legtöbb néző, annál jobban zavar, ha úgy kezelik, mint idiótáknak szóló műfajt.

A film rendesen megnehezíti a főszereplő dolgát. Néhány dolgot túlzásba viszi (szülés), de egyébként a hihetőség határain belül marad. Csak a konténeren belüli részek egy kicsit rövidebbek lehettek volna. Egyébként egy jól kivitelezett túlélés a vízen, ugyan nem annyira méltóságos, mint a Minden odavan című film, de meglehetősen szórakoztató, jól kihasználja a kis helyszínt annak lehetőségeivel és a főszereplő rendelkezésére álló kellékeivel együtt. A film első eseményeinek hidegvérű brutalitása meglepő, de az önkényuralmi világnak B-kategóriás ábrázolása oldja a hangulatot.

Hangulatos, settenkedő krimi-thriller kellően komor és részletekben különleges zenével, érdekes vágási játékkal és tökéletes szereposztással, beleértve minden mellékszereplőt is. Benicio Del Toro királyi alakítása. Feltehetően az idei év legjobb amerikai hozzájárulása a műfajhoz, kiváló egyensúllyal a gyanús karakterek leleplezése és az állandó bizonytalanság között, ami azt sejteti, hogy végül minden másképp lesz. Egyedülálló teljesítmény egy kliprendező játékfilmes debütálásához képest, Grant Singer jó eséllyel elindult az elit klubba (Villeneuve, Fincher). ****1/2

Csak Izland miatt néztem meg. A szívműtét során elveszíthető szerettünk iránti félelem érzéseink metaforikus ábrázolása egy lány/apa párbeszéden keresztül, egy természeti és hangulatos, túlvilági helyen játszódó drámaként abszolút nem működik. Semmiképpen sem. Annál nagyobb csalódás, hogy a film első felében látható néhány szép drónfelvétel után a film végig monoton módon ugyanazon az izlandi helyszínen marad, és nem aknázza ki a hely természetében rejlő lehetőségeket. Pedig a jól megválasztott, vizuálisan dramaturgiailag is jól fokozódó helyszínek jobban is kihangsúlyozhatták volna a film bensőséges vonalát.

A Világok harca és a Mátrix filmek butácska B-kategóriás klónja, rendes költségvetéssel. Az első találkozások az idegennel még oké, de fokozatosan kezdenek felhalmozódni a főszereplő nem megfelelő kifejezései és feltűnő hülyeségei. A végén pedig ahelyett, hogy a forgatókönyv mindenütt jelenlévő középszerűségét egy ötlettel mentené meg, a filmet lehúzza egy nevetséges csattanóval, ami olyan, mintha olyan valakitől származna, aki életében összesen két filmet látott (a két fenti filmet). Az idegenek sem nagyon eredetiek.

Meglepően átlagos sci-fi, amely nem köt le, nem lep meg, és látványvilágával sem nyűgöz le. Nagyrészt ugyanis ázsiai mezőkön lévő kunyhókban játszódik, ráadásul sötétben. Amikor pedig a futurisztikus városról van szó, az szinte másolat a Szárnyas fejvadász című filmből. A dzsungelben utat törő nehézgépek pedig pont olyanok, mint a Camerontól ismert gépek. További probléma John David Washington és a korlátozott színészi képességei – nem autentikus sem a lázadók oldalára tudatosan átállóként, sem a gyermeki ártatlanság védelmezőjeként. A volt barátnője utáni ismétlődő szomorkodás, ami ráadásul nem képes érzelmeket kiváltani, pedig idővel fárasztóvá válik. Az egyetlen színészi elem, ami egy kis életet visz a filmbe, a kicsi Madeleine Yuna Voyles. **1/2

Néha komplikált megérteni a saját szívünket. És ebben a filmben ez különösen fáj :-) Egy újabb kedves, különleges románc, nem csak az emberek közötti szerelem intenzitásának mérésének ötletével (hogy tudják, hogyan is állnak), hanem egy olyan végű történettel is, amely elkerüli a kínálkozó leegyszerűsítő klisét. Nem annyira elvont és képzőművészi románc, mint az Egy makulátlan elme örök ragyogása című film, sem annyira harmonikus és költői, mint az Elveszett jelentés című film, sőt, időnként kicsit hosszadalmas (jó lett volna 10 perccel lerövidíteni), de végül ugyanolyan érett, okos és ugyanolyan nagy szívvel. Ismét fantasztikus Jessie Buckley, ezért adok egy negyedik csillagot is. Utóirat: A körmök kiszakítása sok nézőnek fájni fog, de olyan is lesz, aki (mint én) jól fog szórakozni. [San Sebastian IFF]