POMO

A törekvés, hogy egy olyan fekete komédiát készítsenek, amely kiemelkedik a mainstreamből és minőségileg is túlszárnyalja a konkurenciát (elsőrangú szereposztás és díszletek...), elismerésre méltó, de a szándék valahol a félúton marad.Az eltakarítónő című film nem hoz semmi olyat, amit ne láttunk volna már máshol, a játékos cukiságot a brit fekete humorral keveri a legszokványosabb módon, és nem tartogat meglepetéseket. De a tetszetős csomagolás, amibe a sablonos forgatókönyvet csomagolták, az szép. Rowan Atkinson pedig nem csak komikus, hanem teljes értékű színész.

Hűtlenség, féltékenység és szenvedély egy nő költői szemszögéből - azaz sok fecsegés és semmi akció. Anne Fontaine az erotikát a láthatatlanból meríti, és sikerrel jár. Minden forgatókönyvírói melléfogást, amely untatja a férfi nézőt, felmenti a befejezés, amely a filmet egy rendkívül korrekt "elmélkedő románccá" teszi az idősebb korosztály számára. Különösen a hosszú ideig megromlott kapcsolatok útvesztőiben vergődő egyének számára.

Nagyon megkérdőjelezhető 4*. Spielberg sajnos nagykorú lett, és az érzelmi laposság és akadémikus hűvösség, amit a Világok harca című filmje esetén még megbocsátható volt, a München című filmnek már megbocsáthatatlan. A Világok harca tökéletesen működött, mint tiszta horrorfilm, a filmkészítés technikai aspektusai borzongatóak és félelemkeltőek voltak. A München film komoly témák szellemes feltárására tesz kísérletet, amihez nem elég a kidolgozott technikai precizitás. Így az egész hosszú filmből csak egy dolog működik igazán - a naturalisztikusan hűvös gyilkosságok, különösen az assassin kisasszony gyilkossága a hajón. Valaki vádolhat azzal, hogy a München film engem nem tudott megérinteni, mert a muszlim-zsidó konfliktus idegen számomra, hiszen nem vagyok zsidó, de a Schindler listája című film benne van a 10 kedvenc filmem között. Mert hatalmas szíve van.

Egy szokványos dráma párkapcsolati problémákról, televíziós optikával filmezve. Nem azok számára, akik a valóságból egy filmbe akarnak menekülni, hanem azok számára, akik össze akarják hasonlítani a saját valóságukat valaki más valóságával. Személy szerint én nem szeretem ezeket, de másrészt határozottan jobb, mint az ugyanerre a célra készült szappanoperák.

Az első rész ütős eredetisége és a második rész hatásos nyitójelenete nélkül, de a legzaftosabb és legpikánsabb, az egyes gyilkosságok már-már splatter jelenetekkel. Sőt, a szimpatikus és jól játszó színészpáros közötti kémia is meglepően működőképes. A tini horror és a filmszéria harmadik részének kontextusában elégedett vagyok.

Filmtrükkök szempontjából a Van Helsing című film olcsóbb, kék-szűrős változata, ami annál kiszámíthatóbb, minél jobban közelebb kerül a záró feliratokhoz. De hála a rövidebb játékidőnek és Kate Beckinsale nagyszerű imidzsének, kevésbé unatkoztam, mint Van Helsing filmnél.

Harrison Ford a "tökéletes család" példás és gazdag apja, és most meg kell küzdenie érte... Szokványos amerikai thriller, amely többet vesz kölcsön, mint amennyit nyújt. A film első fele nagyon rutinszerű, unalmas és vontatott. A második fele dinamikusabbá válik a Mel Gibson szereplésével készült, meg nem nevezett thrillerből lopott fordulattal, dinamikusabb lesz és a jó jeleneteket klisés "biztosítékkal" váltakoztatja. Harrison Harrisont játssza, Paul Bettany gonosztevője meglepően egydimenziós. A többiek csak úgy vannak. Összességében viszonylag szórakoztató, időnként izgalmas, időnként akaratlanul is nevetséges zsánerfilm. Nekem nagyon tetszett a zárójelenet öreg autóval és a napsütötte vidéki helyszínekkel - egyrészt melengető nosztalgikus emlék Hitchcock kalandjaira, és egyben a korábbi hi-tech látványvilág kellemes ellentéte (kék szűrők). Csak az utolsó felvételért nem lehet elítélni :-)

Intelligens, véleményes politikai thriller az olajmágnások közötti üzleti machinációk világából, amelyben azonban a hétköznapi (azaz beavatatlan) nézőnek a legtöbb összefüggés kimarad, és csak a korrekt hangulat, a szereplők és a hatásos befejezés marad meg.

Három menekülő gengszter terrorizál egy csapat fiatal lányt egy eldugott tengerparti házban. A nasty-euro-trash filmek, konkrétan revenge-flicks filmek képviselője (pl. Az utolsó ház balra vagy amerikai I Spit on Your Grave filmek) mind mindig borzalmas színészekkel és párbeszédekkel. De a kamerával jól bánnak, és a ház körüli helyszínek is jók. Gusztustalanságok mennyiségét gyengébb gyomor is képes elviselni, csak azok furcsa, hipnotikus lassított felvételek formájában vannak tálalva, melyek többet ártanak, mint amennyit használnak.

Az ember azt várná, hogy a főszereplő az első órát azzal tölti, hogy láthatatlansági szérumot készít, és a dráma csak az utolsó félórában jön, annak elfogyasztása után. De R.C. Sherriff forgatókönyve már a film első másodperceiben berángat a tudós drámájába, aki meg akar szabadulni a láthatatlanságtól, és a film annyira tele van ötletekkel és izgalmas jelenetekkel, hogy zsebre tesz mindent a kortárs zsánerprodukciótól. Plusz nagyszerű színészek és a korához képest hihetetlenül menő effektek. Ínyenc csemege.