POMO

Az Oscar-díj versenyre benevezett koreai képviselőtől ebben a témában, és különösen néhány évvel a zseniális Élősködők című film után egy szofisztikált társadalmi szatírát vártam volna. De a Concrete Utopia című film csak egy technikailag tökéletesen kivitelezett posztapokaliptikus zsánerfilm, szokásos konfliktusokkal a karakterek között és egy giccses fináléval, amely minden előzetes kapcsolatépítés nélkül próbálkozik elérzékenyítétéssel. Tömegeknek szóló kasszasikerként nyilván működik, maga Byung-hun Lee színész is nagy vonzerő, bár inkább csak az ázsiai közönség számára. [Sitges FF]

Minőségi pókos horrorfilmeket a filmművészet több mint száz éve alatt egy kézen meg tudjuk számolni, behunyt szemmel talán két kézen. És örülök annak, hogy most ez a francia pókiszony-menet is közéjük tartozik. Az élmény azonban nagyon függ az araknofóbiád mértékétől, mert nem a szimpatikus karakterekről vagy a szép díszletekről szól. Ehelyett egy francia lakótelepen lévő panelházban játszódik, hősei pedig lázadó üzérkedők és kamaszok, akiknek a túlélése csak a film utolsó negyedében kezd számodra fontossá válni. A panelház azonban egy kör alakú, dizájnos épület pókháló mintával, a pókok egyre többen vannak és egyre jobban úgy néznek ki, mint élő pókok (fiatal lelkesek által készített francia zsánerfilmben!), és nem csak egy jelenetnél hideg futkos a hátadon és libabőrös leszel az ijesztgetések intenzitásától. A negyedik csillag a jó hangrendszerrel rendelkező moziélményre vonatkozik. [Sitges FF]

Kiválóan ábrázolt bizonytalanság pszichológiája, amikor egy lány, aki rossz időben belép egy idegen lakókocsiba, nem tudja, hogy a tulajdonos veszélyes-e vagy sem. Egy óráig tartó párbeszéd, amikor a páros egymást vizsgálja és várja a másik reakcióját, kiegészítve a lakókocsi nyikorgásával, hangos mennydörgés, szél és az eső hangjának kíséretében. A fickó furcsa, átláthatatlan és főként paranoiás. Ami bizonyos események után egy hallucinogén vadonba vezet, ahol a kiterített kártyák csak összezavarják a nézőt. Kár! [Sitges FF]

Szimpatikus zsánerfilm egy malajziai általános iskolás lányról, aki elkezd tigrissé válni. És néha úgy világít a szeme, mint egy földönkívülié. Az első fél óra, amikor osztálytársaival a napjait úgy tölti, hogy nézegeti a mobiltelefonját és a semmiről beszélgetnek, hát az próbára teszi a néző türelmét. De amikor elkezdődik az iskolai megaláztatás és jönnek az első átváltozások vadállattá, a film kezd szórakoztatni. Nem úgy, mint egy horrorfilm, hanem mint egy gyermekfantázia a bonyolult lányos serdülés érzékenyen ábrázolt állapotaival. Együtt érzünk a főszereplővel, és az idegőrlő átváltozásokat a bájosan naiv maszkokkal a „gonosz környezettel” szembeni védekezés metaforájaként is felfoghatjuk. A film a malajziai dzsungelben játszódik, ami a tigris mitikus aurájával együtt is kellemesen egzotikus hangulatot ad a filmnek. [Sitges FF]

Tisztelgés a 60-as és 70-es évek francia horrorfilmjei (pl. Jean Rollin) előtt. Szép retró látványvilág és jól kiválasztott filmzene, az álomszerű kísérő éneket is beleértve. De a cselekmény szempontjából a film unalmas. Két tizenéves lány megszökik egy katolikus lányiskolából egy felnőtteknek szóló kastélybuliba, ahol életükben először kapcsolatba kerülnek fiúkkal, akik közül az egyik vámpír. Semmi több. Fenséges unalom áldramatizálással és sajnálatosan kiaknázatlan potenciállal. [Sitges FF]

A fesztiválfilmek kínálatában, ahol sok filmes valamit próbálkozik vagy valamivel próbálkozik, egy abszolút csodálatos felfrissítés. A kezdeti feliratoktól kezdve magabiztosan és éleslátóan rendezett, a karakterek által fantasztikusan eljátszott párti, hogy ki nyer és mikor. Tarantino filmje egy sivatagi kávéházból, igaz most a tőle megszokott éles dialógusok nélkül, de ugyanolyan jól átgondolt, meglepő, gyilkoló fekete humorral és csodálatosan eljátszva a remekül megválasztott „ismerős mellékszereplős színészekkel”. A téma és a záró feliratok alatti dalszöveg szuper összekapcsolása. A Hidegvér című film után idén egy újabb kivételes amerikai debütálás! [Sitges FF]

Nem sok luxemburgi filmet szoktunk látni, főleg történelmi filmet Luxemburg sötét korszakaiból. Annál értékesebb ez a német nyelvű rideg hozzájárulás a történelmi műfajhoz, amely már a fekete-fehér prológustól kezdve hidegvérű nyerseségével lep meg. A mocsok és a zsarnokság aztán az elszánt (és csinos) bosszúálló főszereplő történetének színes folytatásában is érezhető, de már nem annyira intenzíven. A nézők számára attraktív bosszú téma ellenére a film a dialógusok és a karakterek ábrázolása tekintetében nehéz, sőt lomha; a nézői katarzis felé úgy sántikál, mint az egyik mellékszereplő sérült Achilles-ínnal. De a kegyetlen történelmi korszakhoz és az elbeszélés sötét hangneméhez ez a lomhaság valahogy illik is. [Sitges FF]

Kiválóan megrendezett társadalmi thriller a társadalmi rétegek tragikus összeütközéséről. A konfliktus színhelye a brazil vidék, ahol egy farmon a helyi munkások fellázadnak a tulajdonosok, egy városi házaspár ellen. Sem a rendőrségben, sem a törvényben nem lehet bízni, csak abban a vak hitben, hogy megmenekülnek a „vademberek” lincselésétől. Kiválóan kifejezett tömeg-pszichológia azoknak a korlátozott gondolkodású egyéneknek, akik nincsenek tisztában a jogi alapokon nyugvó világ valóságával. Könnyen alkalmazható hasonló helyzetekre a Brazíliánál is jobban fejlett országokban, néhány európai országot is beleértve. Hátborzongató! [Sitges FF]

Hát így látják a pakisztániak a horror-műfajt? Hogy csendben hagyják a gyászoló szereplőket beszélni az érzéseikről, és időnként egyiküknek csak utalást tesznek valami kísértetiesre, ami senkinek nem mond semmit, és nem is ijesztő? Törékeny és kétségbeejtő unalom, a lehető legrosszabb választás egy délelőtti fesztiválfilmnek, ha éppen nem aludni mész a moziba. [Sitges FF]

Egy chilei sziget, bennszülött indiánok, akik ismerik a boszorkánymesterséget és egy felfuvalkodott német gyarmatosító... A Sorcery című filmnek van hangulata, kiváló színészei, attraktív történelmi korszakban és látványos helyszínen játszódik, de a forgatókönyv csak nem akar élvezetesebbé válni. A legerősebb jelenet az elején feldobja a sztorit, majd jön várakozás a katarzisra, ami nem akar eljönni. Pedig a téma sok érdekes, néző által áhított megoldást kínál a helyzetre. [Sitges FF]