POMO

Egészen szórakoztató svéd vígjáték, nem túl szimpatikus, de a cselekményben eléggé működőképes karakterekkel. És olyan gyilkosságokkal, amelyek - tekintve, hogy a filmnek még csak nyomokban sincs horrorhangulata - aránytalan brutalitással lepnek meg. Dicsérem a film azon megközelítését, hogy nem mutatja meg a mellékszereplők első mészárlásait, hanem dinamikusan beilleszti a főszereplők csapatának vidám pillanataiba. Az elpusztításukat majd részletesebben mutatja be, ami megteremti legalább némi "slasher-gradáció" koncepcióját. A leges-legutolsó gyilkosság pedig igazi csemege. Ezért jár egy rendes harmadik csillag.

Az első szegmens a lakásban / utcán / üzletben kongeniálisan megfilmezett paranoia. Libabőrösen és tátott szájjal voltam szemtanúja egyértelműen az év filmje nyitányának, egy olyan filmmé, amire egy évtizedet vártam, és ami minden jelenetével, vágásával, kifejezésével és Joaquin Phoenix minden mozdulatával moziimádó transzba ejtett. A második, könnyedebb és komikusabb szegmens még mindig magasan tartotta a lécet, és felkeltette a kíváncsiságot, hogy mi fog következni. De az erdei szegmenstől kezdve a film kezdett elveszíteni mindent, amivel a cselekmény szempontjából elnyerte a tetszésemet. A film motívumok és metaforák széteső, összefüggéstelen összevisszaságává vált, aminek a főszereplő pszichológiai tanulmányában nincs semmi értelme. És ha mégis lenne értelme, a néző már rég elvesztette az érdeklődését a megfejtése iránt.

...és Ollókezű Edward megtalálta élete szerelmét Bella személyében... Intellektuális Yorgos Lanthimos a Tim Burton fantáziavilágában, nagy adag szexszel, társadalmilag forró emancipáció témájával, a legmagasabb filmes díjakat célzó művészi formába keretezve. A felnőtté válásról és a női én-tudat felismeréséről szóló groteszk hasonlat, sajátos humorral fűszerezve. Szuper fekete-fehér Frankenstein-parafrázis, a felnőtt testben élő kíváncsi gyermeki elme ösztönös viselkedésének zseniális ábrázolásával, annak fizikai szükségleteivel együtt. A férfi ráció és egó bukás folyamatának pontos leírása, a szexuálisan erős, szellemileg zavart nőiségbe történő beleszeretésről. Egy európai art-house csemege, amelyre minden hollywoodi színész vágyik. Lehet, hogy idővel adok ötödik csillagot is, de lehet, hogy nem. Sok jelenet számomra túlságosan mesterkéltnek tűnt, és nem annyira humorosnak, mint a legtöbb röhögő közönség számára. [Sitges FF]

Érdekes téma, a karakterek, főként a nem igazán értelmezhető Akira nevű főszereplő szokatlan jellemzésével, és a múltjukhoz kapcsolódó váratlan összefüggésekkel. Egy nyomozós krimi a Miike hűvös, de elegánsan szórakoztató kézírásával, újabb tények folyamatos felderítésével, melyek értelmet adnak a korábbi furcsa eseményeknek. Sajnos, kellő érzelmi bevonódás nélkül, ami által a film erősebb élményt nyújtana. [Sitges FF]

Egy haldokló kapcsolat sikeres újraindításának kiváló metaforája! Van úgy, hogy meg kell ölnünk valamit magunkban, majd továbblépni egy új Mi-vel. A technikai megoldás, amit Karoline Lyngbye itt kitalál, fenomenális találmány lehetne. Amikor a vetítés előtt a rendezőnő bevallotta, hogy csodálja David Lynch filmjeit és Villeneuve Ellenség című filmjét (számomra a legjobb alkotása), amelyek a kettéhasadt személyiségekről szólnak, a teremben még senki nem sejtette, hogy milyen közel visz minket hozzá. A Superposition című filmje egy pszichológiailag csiszolt skizofrén játék, amelyben mindenki magára ismer, aki már túl van egy párkapcsolat szétesésén. [Sitges FF]

Vámpíros Addams Family? Kedves vígjáték egy fiatal, jó vámpír lányról, aki nem akar ölni, és egy érzékeny srácról, aki nem akar élni. És egymásba szeretnek. A sötét éjjeli színekben készült lassú film, de a központi szereplők érzéseit finoman érzékeltetve, frissítően humoros betétekkel tarkítva. Semmi különleges, de kellemes, mindenképpen értelmesebb, mint a hasonló fiatal vámpír csajról szóló Csadoros vérszívó című ál-művészeti film. [Sitges FF]

A film a sötét világhálón terjedő snuff-videók zord világ témájába és a három lány gyilkosának perébe merül, aki kamerával vette fel hátborzongató „művét”. De egyiket sem fejti ki rendesen, és a legtöbb időt két furcsa lány rövid életű barátságára fordítja, akik a gyilkos iránti rajongásuk miatt nézőként vesznek részt a tárgyaláson. Nem értem, hogy lehet ezért a filmért rajongani. Igaz, precízen lett leforgatva és jól eljátszva, de tartalmilag teljesen elszalasztja az erős témában rejlő lehetőségeket. [Sitges FF]

Egy kedves gyerek kaland a 80-as évek stílusában, mesebeli zenével, varázslatos 16 mm-es filmre felvéve. Tojáskeresés anyának szánt süteményhez, paintball felszerelés, konfliktus egy körözött bandával, amelyet egy gonosz nő vezet, gyönyörű hegyi táj a nyugat-amerikai hegyekben. A kissé merev színészi alakítások (különösen cowboy a gangból) mintha a rendező játékának részei lennének a naiv gyermeki valóságérzékeléssel. Weston Razooli imádja a filmeket, megérti a gyerekeket és szívesen emlékezik a gyerekkorára. Szerelmes levele mindenhez, az epilógusban a Cannibal Holocaust című film szűzies zenéjének abszolút ISTENI felhasználásával, ami könnyekig meghatódott. [Sitges FF]

A film egy szomorú dráma, és úgy tesz, mintha igaz történet ihlette volna. Az ördögűzés alanya - egy törékeny lány, akit egy hatalmas tragédia után trauma ért, - a környezete számára egy megható sorsú, ártalmatlan szenvedő áldozat, az ördögűző pedig egy fanatikus őrült és erőszakos bunkó. Rövid horrorbetétek démoni jelenések formájában próbálnak rémületbe ejteni egy-egy ütemes hangerővel, de egyáltalán nem működnek. Az alkotók így próbálják horrorfilmként eladni a filmet, ami azért csalás. A karaktereken álló működő drámát pedig képtelenek felépíteni. [Sitges FF]

Családi tragédiáról és bosszúról szóló thriller, amelyben nem működnek az érzelmek, és amelyből a később feltárt tények miatt vallásos prédikálás lesz a rossz döntések miatti bűnhődésről: nem hallgatni a lelkiismeretre nagyobb bűn, mintha nem lenne lelkiismereted. A film a cselekmény, a téma és a vallási dimenzió kombinálásával nagyon is kapcsolódik a spanyol kultúrához, ami engem, aki egy észak-európai ateista, hidegen hagyott. Másfelől más filmesek kezében, minden cselekményi vonatkozásával együtt el tudom képzelni úgy, mint kulturálisan univerzális és lenyűgöző drámát, érdekes gondolattal. Ez csak a szerzői hozzáállásról szól, illetve arról a képességről, hogy egy történetet mindenki számára is el lehet mesélni érthetően (amerikai filmművészet). **1/2 [Sitges FF]