POMO

Csodálatos befejezés, szívvel és fontos üzenettel. De az egész film alatt nem találtam utat ehhez a trióhoz, és távol állt tőlem minden városi road-trip helyszín és a mellékszereplők is. Ami lehet, hogy csak az én problémám. [Sitges FF]

A filmben legérdekesebb a ház belső berendezése. És abból nyíló kilátás, ami egyes évszakokban csodálatosan változó. Nézni, ahogyan a főszereplő olyan dolgokat nyel, amiket nem igazán kellene lenyelni, bizonyos fokú bizarrsággal szórakoztat. És kíváncsiságot is ébreszt, hogy meddig fog az egész eljutni, és mit fog adni a gyenge tartalmú sztorinak. De az elhanyagolt feloldozás után, amelyben a karakterének új dimenziót kellene kapnia, és a filmnek értelmes végkifejlettel kellene zárulnia, egyedül a nyelés marad a film egyetlen mutatványa. [Sitges FF]

Az írókat nyilvánvalóan lenyűgözi a CERN és a kutatásai. Gondolatot, hogy egy élőlény egy adott területen úgy tűnhet el, hogy "részecskékre lesz lebontva", borzasztóan unalmas módon fejti ki. A cselekményt és a drámaiságot tekintve alig éri el a benne rejlő lehetőségek 20%-át. A főszereplő nem érdekes, a többi karakter csak érintőlegesen van bemutatva, és a filmben egész idő alatt olyan dolgok történnek, amelyek elindíthatnának a filmet valami iránt, ami nézők számára végre attraktív lenne. [Sitges FF]

Ez a páros tud valamit. Filmjeikből adódó öröm egy kicsit abban rejlik, hogy megtalálják a helyüket a nyitott nézők célcsoportjában, akik szívesen elgondolkodnak az alternatív valóságon, és szeretik felfedezni a határait annak, hogy meddig lehet gondolatilag elmenni a műfajilag szilárd filmben. A Synchronic ismét egy olyan őrült témát dolgoz fel, amely sok tisztán kommersz hollywoodi filmes kezében hülyeségként jönne ki. Mert fontosnak tartanának a vizuális wow-effektust. A Moorhead/Benson-féle vizuális effektek egyszerűbbek, és számukra pusztán eszközök ahhoz, hogy elmeséljenek egy erős hangulatú történetet, mélyebb interakcióval a karakterek között. És a dialógusok! [Sitges FF]

Játékos, a rendező által eredeti módon levezetett tanulmány egy szokatlan filmhősről és "konfliktusáról" egy csapat emberrel szokatlan környezetben. De a film végi megoldás mélyebben is ábrázolhatta volna a rá gyakorolt hatást. [Sitges FF]

Behram-nek nyilvánvalóan a törökországi diktatórikus politikai rendszer nagyon a begyében van, tekintve a film témájának kiélesítését. Mindenesetre tisztességesen tud dolgozni a "lélek nélküli lakótelep" területével és az ott lakók lakásainak adekvát belső tereivel ugyanúgy, mint a sztori alakulásához illő és találó allegorikus szimbolikával. Horror helyett inkább egy sötét hasonlat fesztiválközönség számára. [Sitges FF]

A kiváló, pszichológiai és titokzatos nyitány után, amikor minden kártya rendesen asztal alatt van elrejtve, kiderül, hogy egy olcsó gyilkos játékról van szó, rosszul elosztott szimpátiákkal egyes szereplők között, ráadásul ostobán alakuló cselekménnyel. És messze a legérdekesebb és a legjobban játszott karakter az első, aki kiesik a játékból. [Sitges FF]

Pompás, alacsony költségvetésű játék őszinte dialógusokkal, civil színészekkel és egy remek ötlettel, hogyan lehet játszadozni a néző műfajban szerzett tapasztalataival és a szívével. Minden a forgatókönyvről szól! [Sitges FF]

Fapados wannabe-art allegória a fogyasztói társadalom körforgásának működésére? Valószínűleg. De az idő többségében csak ügyetlenül ugrálnak egy olyan ütemre, amit nem értenek, és nem tudják, mit kezdjenek vele. [Sitges FF]

Valószínűleg az egész csak kitaláció, egyébként nem választottak volna (egyéb "másként" mellett) egy magyar mozit (ami állítólag leégett), mint az egyetlen helyet, ahol a filmet állítólag 1988-ban bemutatták. De jó módszer, és elfogadhatóan feldolgozva, hogyan kell régi trash anyagból egy tetszetős, okkult-démoni aurájú zsánerfilmet csinálni. Ha csak nem tegnapelőtt forgatták. [Sitges FF]