POMO

Rendezői debütáláshoz képest szórakoztató thriller, főszerepben a hétköznapi, de csinos szőke Jessica Belkin színésznővel. Ideges karaktere néhány nézőt irritálni fog, de annál jobban élvezik majd, ahogyan maszkos kamaszokkal kínlódik. Azonban a film meg is tud lepni, a horror rajongóit megörvendezteti a véres és összességében egyszerű, a műfajhoz méltó előzménnyel. De a kezdőkre jellemző hibákat, különösen a vágásban, azért lehetetlen nem észrevenni.

Karácsonyi családi vígjáték látszólagos horror-elemekkel. Ismered - a hátborzongató zene sejteti, hogy baj lesz, de a jelenetben viccek is vannak, és világos, hogy senkinek sem esik baja. A humor pedig a látszólagosan dühös Chris Columbustól származik, nem pedig Tommy Wirkolától, aki egy igazi fekete humorú filmet tudott volna ebből csinálni. Magnus Martens pedig csak felhasználja megszokott kliséket a mainstream nézők számára. Ők valószínűleg elégedettek lesznek - a film jól van megcsinálva, a színészek szimpatikusak, a cselekmény szépen halad, és akció is akad bőven. Ami még nekem is tetszett, azok a találó poénok az amerikai (lövöldözés) és a norvég (ivás) kultúra közötti különbségről.

Szuper falatka, egyedi koncepcióval - a film mintha egy 1970-es évekbeli talkshow-epizód felvétele lenne, amelyben paranormális dolgok történnek. És a helyzet bekeményedik. Kiváló David Dastmalchian a műsorvezető szerepében, jól kiválasztott mellékszereplők, hitelesség érzése és szép vizuális effektusok. A horror pillanatokra ugyan egy kicsit várunk, de azok hatásosak. Azok a nézők, akik valóban hisznek a paranormális jelenségekben, vagyis számukra nem csak egy vonzó filmmotívumról van szó, garantáltan élvezni fogják. Szerintem kár, hogy a forgatókönyv nem vitte tovább az elhunyt feleség és a magas fákkal teli erdő témáját. Tartalom tekintetében a film gazdagabb lett volna. [Sitges FF]

Nem a legjobb verekedős film, amiket az ázsiaiaktól megszoktunk, nem is a legjobb autós üldözések, de annál meglepőbb és humorosabb cselekmény, ami minden egyes jelenettel egyre jobban szórakoztat. A film közepéig nem tudjuk, hogy a főhős miért utazik Koreába, és hogy az a sok fegyverekkel és gyors autókkal felszerelt mellékszereplő milyen szerepet játszik majd az utazása során. Arról nem is beszélve, hogy lényeget tekintve az egyikük végül felülmúlja a főszereplő jelentőségét a történetben. A színészi játék, a karizma és a szellemesség tekintetében is. Egy kellemes fekete humorú kikapcsolódás. [Sitges FF]

Egy 90-es évekbeli tévéfilm forma, két szexi szőkeség, egy kis erőltetett színlelt szex és egy csepp vér. A sztori pedig pontosan olyan „lebilincselő”, mint amilyenre számítottunk. [Sitges FF]

Aktivista tinédzser paintball éjszakai shoppingolásban, ami rosszul sült el. Mert az egyik őr szigorú vadász. Egy slasher műfajú film feszültség nélkül, de könnyed és sok dinamikus gyilkossággal. Persze véres gyilkosságokkal. Jól kivitelezett szórakozás, de fantázia nélküli forgatókönyvvel. Semmi játék a klisékkel, ami emlékezetessé tehette volna. [Sitges FF]

OK, egy variáció a vadonban játszódó szektás drámára. Kicsit kiszámítható, de szórakoztató. Egy ilyen egyszerű témához és korlátozott helyszínhez képest elég magával ragadó ahhoz, hogy felkeltse a kíváncsiságot, hogyan alakul a főszereplő sorsa. Komor zene, a rossz holnapok sejtése és Scott Haze kiváló színészi alakítása. Ő a film egyetlen A-kategóriás eleme. [Sitges FF]

A kétórás Fűrész X című film először egy rákban szenvedő, haldokló betegről szóló dráma próbál lenni, majd később szofisztikált fordulatokkal akar kiütni, de a forgatókönyvírói és rendezési badarság mellett mindez hiábavaló. A badarság alatt azt értem, hogy egy szadista tömeggyilkos mártír és bíró szerepébe van stilizálva, akivel együtt kellene éreznünk, amikor életmentő kezelést keres; és akinek aztán szorítanunk kellene, amikor azokat mészárolja le, akik kitoltak vele. Miközben a negatív főszereplő megbüntetése, amire az egész film alatt várunk, a legkevésbé „kielégítő”. A badarság alatt a komikusan túlzásba vitt beles jelenetet értem, vagy azt, hogy a szereplők nem gondolnak arra, hogy amikor fröcsköl a vér, fordítsák már oldalra a fejüket, hogy ne folyjon az arcukba. Az egyik áldozatnak a saját magán végzett műtéti beavatkozásáról nem is beszélve. És mivel jobban szeretem a HORRORT, mint a legtöbb néző, annál jobban zavar, ha úgy kezelik, mint idiótáknak szóló műfajt.

A film rendesen megnehezíti a főszereplő dolgát. Néhány dolgot túlzásba viszi (szülés), de egyébként a hihetőség határain belül marad. Csak a konténeren belüli részek egy kicsit rövidebbek lehettek volna. Egyébként egy jól kivitelezett túlélés a vízen, ugyan nem annyira méltóságos, mint a Minden odavan című film, de meglehetősen szórakoztató, jól kihasználja a kis helyszínt annak lehetőségeivel és a főszereplő rendelkezésére álló kellékeivel együtt. A film első eseményeinek hidegvérű brutalitása meglepő, de az önkényuralmi világnak B-kategóriás ábrázolása oldja a hangulatot.

Hangulatos, settenkedő krimi-thriller kellően komor és részletekben különleges zenével, érdekes vágási játékkal és tökéletes szereposztással, beleértve minden mellékszereplőt is. Benicio Del Toro királyi alakítása. Feltehetően az idei év legjobb amerikai hozzájárulása a műfajhoz, kiváló egyensúllyal a gyanús karakterek leleplezése és az állandó bizonytalanság között, ami azt sejteti, hogy végül minden másképp lesz. Egyedülálló teljesítmény egy kliprendező játékfilmes debütálásához képest, Grant Singer jó eséllyel elindult az elit klubba (Villeneuve, Fincher). ****1/2