POMO

Egy tempós hi-tech thriller, de semmi különöset nem hoz, és csak Shia LaBeouf részvétele és a " Steven Spielberg executive producer" címke teszi vonzóvá. Az ugyanebben a műfajban tevékenykedő Tony Scottnak saját rendezői stílusa van, hi-tech thrillerjei egyediek, audiovizuálisan kreatívak. D. J. Caruso inkább rutinos, aki nem ront el semmit, de nem is szentesít semmit. És ez nekem egy kétórás akciófilmben, sűrűbb karakterpszichológia nélkül nem elég.

Fantasztikus élmény! Látványosan felvett és szerkesztett koncertfelvétel, gazdag színes fényfallal, 3D grafikai betétekkel kiegészítve, támogatva Bono szövegét és a zene karakterét. Fantasztikus dolog, ami annyira közel hoz az együtteshez, hogy a végső benyomás 10x erősebb, mint koncerten állni az izzadt tömegben, és csak a zenészek sziluettjét látni. És nem csak a filmesek munkájának köszönhetően, ennek a brazil koncertnek igazán szuper hangulata volt. Az egyetlen dolog, amit egy kicsit sajnálok, hogy a moziban nincs tér arra, hogy az őrjöngő közönséggel együtt élvezhessük az eufóriát. A "Pride" kezdetén nedves lett a szemem.

Érdekes az ötlet és a hangulat, de sztori szempontjából ez a sci-fi sántít. A szereplők pedig helyenként nagyon furcsán viselkednek. Geoff Murphy egy lebilincselő poszt-apokaliptikus alkotó, de pocsék pszichológus. A Legenda vagyok című egyszerű film nem sokkal mélyebb, sem okosabb, de legalább szórakoztatóbb, és nem akar másnak látszani.

Dario Argento azon filmesek közé tartozik, akiknek (a műfaj miatt is) mindig el lehetett nézni a logikai ellentmondásokat. De ami ebben a filmben helyenként történik, hát az ész is megáll. Plusz retardált párbeszédek, álmos és unatkozó Max von Sydow, aki érthetetlenül hülye monológokat szaval, időnként ide nem való komikusság, és végül a nyolcvanas évek olasz B-kategóriás filmek trükkök színvonalánál is rosszabb, görcsös, véres gyilkosságok. Ha nem lenne az a tökéletes nyitójelenet a vonaton, néhány látványos hosszú felvétel és két szuper ijesztgetés, akkor 1* lett volna.

Kamaraszínház élénk színű kulisszákban, tömeges csatajelenetekkel megszakítva. A színház nem működik, mert túl nagy a távolság a karakterektől és hatalmas az érzelmi üresség, a harcjeleneteket túlságosan stúdiószerűnek érzem. Vonalzószerűen alkotott, belsőleg diszfunkcionális film. Mégis nyilvánvaló a törekvés, hogy Kurosawa-szerű, nagy drámai eposz legyen...

A Bogárűző sem nézőbarát, sem élvezetes film. De figyelemre méltó és nagyra értékelhető. Azzal, hogy mennyire hihetően és pszichológiailag pontosan ábrázolja egy gyenge egyén süllyedését a maximális paranoiás pokolba. És azzal az érdekes gondolattal, hogy párkapcsolat révén nem csak kapunk valamit, de veszítünk is. A Bogárűző film egy kicsit másfajta románc a két hajótörött sorsszerű találkozásáról. Románc William Friedkin szerint...

Egy film, amelynél azt kívántam, hogy legalább két órával hosszabb legyen. És amely tévésorozatként is remekül működne. George A. Romero ezúttal dicséretesen újít és változatosabbá teszi régi receptjeit. Míg az előző Holtak földje filmben csak kényelmesen átrágta magát a nyolcvanas éveken, itt sikeresen alkalmazkodott az aktuális trendekhez és koncepcionálisan tovább ment, mint srácok a Cloverfield filmből. Az egyetlen szépséghiba a néha buta párbeszédek (professzor karaktere). Egyébként remek horrorfilm, amely a kiszámíthatatlanságon és az intelligens vágáson áll. De inkább a filmművészet rajongói fogják értékelni, mint a szórakoztató-horror kedvelői.

A sztori nem ragad magával. A film igazán Clint Eastwoodról szól, aki nyaktörő hegymászójelenetekben szerepel az amerikai Utah-ban és valódi svájci Eiger hegyen. Kár, hogy a film csak vontatott és unalmas első fele után jut el erre a szintre, amely egy átlagos régi Bond-filmet idéz, de Sean Connery nélkül... De Utah és Svájc nagyon szépen és lebilincselően van lefilmezve. Egyszerre rendezni és a kamera előtt állni ilyen helyszíneken (és kaszkadőr nélkül!), az csodálatra méltó dolog.

Egy régimódi, kissé kiszámítható krimi, közepesen kielégítő csattanóval. Bár a filmet Clint személyisége tartja életben, Jack Nicholson szereplésével, Sean Penn irányítása alatt sokkal jobb lett volna.

Jack Black komikus potenciálja kiaknázatlan, karakterét bármelyik noname színész is eljátszhatta volna, és a film nem szenvedett volna kárt. Ben Stiller csak akkor humoros, amikor "egy olyan fickót játszik, akit egy másik filmben játszott". Robert Downey csak a fekete bőrű akcentusa miatt menő. Egy jó viccre 20 perc alatt tíz görcsös vagy semmilyen vicc jut. A Trópusi vihar film hasonló érzéseket ébresztett bennem, mint amikor Jakubisko filmrendező statisztáit néztem a Báthory - A legenda másik arca című filmjében. Koncepció nélküli, nehézkes. Az egyetlen, aki kiemelkedik az átlagból és teli találat, az Tom Cruise. Szeretem az őrült vígjátékokat, a paródiákat, a háborús filmeket és a Hollywood-kritikát, de bocsánat, steaket átsütve szeretem.