POMO

Szerethető móka, ami ugyan nem annyira lebilincselő, mint az X-men-féle vagy a Pókember-féle dinamika és fényesség, de kellemesen szórakoztat Robert Downey alakításával (az egész film rá épül), és egyáltalán meglep az érdekes szereposztással. Jeff Bridges mint kopasz gonosztevő és Gwen Paltrow mint a szuperhős asszisztense, hát ilyet nem nagyon látni. De egyébként A Vasember film idegesítően hibátlan, családias, sőt gyermeki. Több cinizmus és felnőtt távolságtartás kellene.

A főszereplőhöz fokozatosan találjuk meg az utat, felfedve korábbi működését egy diszfunkcionális családban. Eleinte tehát a vele való kapcsolat hűvös lehet, főleg a túlságosan radikális kívülálló nézetei miatt és amiatt is, hogy nem hajlandó elfogadni semmit a fogyasztói valóságból. De mint néző, fokozatosan legyőztem ezt a Chris iránt érzett ridegséget... és a végére könnyek is folytak az arcomon. Bölcs, lélektanilag kidolgozott és az egzisztenciális kérdések szempontjából büszkén elkötelezett film. Ráadásul szép is. Sean Penn egy Személyiség. Los Angeles érzelmes ábrázolását a film második legjobb jelenetének tartom (az első a lélegzetelállítóan szerkesztett befejezés).

Jó szereposztású és vizuálisan csodálatosan lefilmezett eposz, gyönyörű kazah-kínai külső helyszíneken. De sajnos egy olyan forgatókönyv szerint, amely csak egy kicsivel értelmesebb, következetesebb és magával ragadóbb, mint Emmerich I. e. 10 000 című film forgatókönyve. Jaj...

Jumper for senior citizens.

Százszor látott dolgok unalmas összevisszasága, egyetlen ötlet nélkül, átláthatatlan akciójelenetekkel és lapos karakterekkel. Minél nagyobb téren mozog Neil Marshall - akár íróként, akár rendezőként - annál nagyobb balhé lesz belőle. A Végítélet a legterjedelmesebb filmje.

Paul Thomas Anderson és az operatőr Robert Elswit filmtudósok, Daniel Day-Lewis pedig szuper-színész, és a Vérző olaj című filmjük nagy valószínűséggel az évszázad filmje lesz, mint valamikor az Aranypolgár című film. A kapitalista Amerika cinikus, eredeti, epikus portréja. Mestermű!

The Last Train filmet 2008 márciusában láttam egy különleges őrégi moziban (a Prága melletti Nučice faluban, a moziban száraz WC-k voltak - árnyékszék!), ami nagyban hozzájárult a film hangulatához és a róla alkotott pozitív benyomásomhoz. Értékelni kell a filmalkotók szándékát, hogy a pokol előtti intenzitást mutassák meg, míg más filmkészítők csak magát a poklot mutatják be. A The Last Train film végig az Auschwitzba tartó vonaton játszódik, a pokolba érkezéssel ér véget, és mire odaérünk, a néző már annyira elborzad, hogy nem kell, és nem is akar tovább menni. A film eleinte olyan, mintha egy színházi vígjátékok naiv rendezőjének rendezői debütálása lenne, de fokozatosan átmegy nyomasztó drámába, ami profitál a fülledt légkörből és a jól bevált "így volt ez valójában" címkéből. Kár, hogy a filmnek nem sikerül többet profitálnia az egyes karakterekből.

Egy naiv CGI mese, amely a nyitó mamutvadászat kivételével egyáltalán nem nyújt semmit, és még csak nem is szórakoztat a feltételezett Emmerich-féle butaságával. Régóta nem volt már olyan érzésem, hogy két órát elpazaroltam a moziban. Üresség a köbön - a fejem búbjától a talpamig - a forgatókönyvtől a színészekig. Borzalom.

Egy olcsó DVD B-kategóriás film Weinsteinéktől. Az a fajta film, amely eltemeti saját magát már a nyitójelenet borzalmas zenéjével, a 90-es évekbeli számítógépes játék módjára, és a nevetséges "bal oldali nézet" kamerabeállítással erősíti meg az olcsóságát. Meglepő módon azonban van néhány ijesztgető jelenet, ami működik, és két jelenet pedig úgy is néz ki, mintha valaki rendezte volna azokat. De mit keres itt Bridget Moynahan?

Talán a legjobb dolog Judd Apatow produkciójából. Egy olyan őszinte, találó és a tinédzserek problémáit eltaláló film, amely könnyekig meghat. Fiatal srácok bohóckodásáról szóló hóbortos vígjáték, amely ötletes forgatókönyvírói fordulataival és dialógusaival néha több filmes élvezetet szerez, mint a kifinomult Coen-humor. És nem sok ilyen tinivígjáték van. Folytatást akarok! Seth-et, Evant és Fogellt akarom újra! :-)