POMO

Juraj Nvota talán a legjobb kortárs szlovák rendező. Van érzéke a karakterek ábrázolásához és a megfelelő színészek kiválasztásához, képes kellemes filmes hangulatot teremteni a képekkel és a zenével, és képes beletalálni abba a korba, amelyben a történetet elmeséli. Bárcsak a Muzika film nem csak élvezetes lenne, hanem szólna is valamiről...

Fizetett gyilkosságok, csalás, egy köteg pénz, korrupt seriff, veszélyes femme fatale, pszichopata bérgyilkos... és egy fiatal srác, aki akarata ellenére belecsöppent ebbe az egészbe. Coen-féle téma, nagyon jól megírva, eljátszva és John Dahl által rendezve. Még akkor is, ha csak tiszta thriller műfaji film, a "testvérek" által hozott kétértelmű "művészeti" utalások nélkül. Dennis Hopper pedig mindig is jól működött a dilis gyilkos szerepében, de még mindig egy kicsit komikus redneck-nek számít. Egy sötétebb és veszélyesebb gyilkos, akitől libabőrös lesz az ember, egy kicsit magasabb szintre vitte volna a filmet.

Remek hangulatú poszt-apokaliptikus Manhattan, nagyszerű szereplőgárda az arany nyolcvanas évekből. Kurt Russell ereje teljében. Nagyon élvezetes másfél óra még ma is, több mint húsz évvel később.

Egy bátor filmalkotó filmje, aki nem fél a saját útját járni, és aki tudja, hogyan kell komoly dolgokról távolságtartással beszélni. Egy kis csoda a kortárs cseh filmek között.

Nagy költségvetésű, részeben B-kategóriás alkotás. Érdekes ötlet, amely találóan allegorizálja a kortárs peroxid-vásárlási kultúra mesterségességét. De ennél ambiciózusabb forgatókönyvíró kellett volna, aki valami többet írt volna, mint csak egy akciós, felejthető darabot, amelyet Bruce Willis révén lehetett eladni. A filmben olyan motívumokat találunk, amelyek Az ember gyermeke című filmből ismerősek ("rasztahajú" emberek a társadalom peremén), Proyas Én, a robot filmjében látható vonzó hi-tech látványvilágát mutatja be, és olyan halálosan komoly akar lenni, mint Spielberg Különvélemény című filmje. De ezekkel a filmekkel ellentétben nem mer egy lépést sem tenni a saját irányába, inkább bevált fordulatokkal dolgozik, felesleges túlzásokkal akar intelligens lenni, és legalább egy jelenetben (záró) szinte nevetségessé válik a forgatókönyvírói tehetetlenség miatt. Ving Rhames rasztahajú "próféta" karaktere kínos; maga Bruce, mint a néző egyetlen kapcsolata az élő emberek valóságos világával rendben van, de sajnos hiányoznak belőle a menő beszólások és a távolságtartás, ami szépen feldobhatta volna az egészet.

Százszázalékosan teljesítette a sablonos hollywoodi romantika ambícióit, ellenállhatatlanul szimpatikus színészekkel és kutyával a kertben. A tökéletes kereskedelmi termék / a szerzői kreativitás radikálisan korlátozott lehetőségeinek kiváló példája. Kedvelem Sandra Bullockot és Ryan Reynoldsot is, de ez már egy kicsit fájt. Miért nem másolják az új évszázadban inkább az Igazából szerelem film sablonját?

Találó, őszinte, közvetlen és cinikus párkapcsolati beszélgetés. Ez a negyven éves film a bizonyíték arra, hogy mi, emberek nem változunk, de a környezet, amelyben élünk, igen. Az itt szereplő karakterek ugyanazokat a problémákat oldják meg, ugyanazokkal az eredményekkel, mint amiket mi is megoldunk ma. Ragyogóan időtlen. Mike Nichols harminc évvel fiatalabb beszélgetős Közelebb című filmet is látni kell, mert olyan, mintha ennek a filmnek átdolgozása lenne, csak modern, még cinikusabb környezetbe beágyazva.

Janosik: Egy igaz történet nem megy rossz irányba, és nem követ el nagy hibákat, de sajnos félgázon tapos, és sztori szempontjából semmit sem tud nyújtani. A forgatókönyv megrendelésre legendákból és feltételezésekből, gyakran lényegtelen eseményekből szabott, hiányzik belőle a drámai ív, a néző magával ragadásának lehetősége (ami az unalmasan forgatott akciójelenetekre is vonatkozik). És ez a 140 perces játékidő mellett nem jó. De akkor miért éreztem magam kissé unottan, de mégis jól a jelenlétében? A film a betyárok és a párjuk intim pillanataiban a legerősebb, érezni a szereplők és a gyönyörű szlovák táj közötti harmóniát, a zene pedig helyenként több mint jó (nem csak a költői, hanem a kalandos is). Egyszóval megfelelő forma és illat, de gyenge váz. Václav Jiráček pedig tipológiailag jó, de nem hozott *személyiséget* a szlovák nemzeti hősbe. A felnyársalás a horgon durva, de nem annyira megható, mint Gibson "Freedom!" kiáltása (A rettenthetetlen). Három csillag, mert kettőt adtam egy lényegesen rosszabb Báthory - A legenda másik arca című filmnek.

Zseniálisan megírt és rendezett "kis" thriller meglepetésekkel és gondolattal. A filmkészítés minden összetevője Sam Raimi rendezői tehetségének van alárendelve ebben a filmben, és nincs értelme külön kiemelni őket.

Én, a robot tiszta stúdiófilm volt - drágább, feltűnőbb, bombasztikusabb, de egyben sekélyesebb és felszínesebb is. A Képlet című film kisebb és szerényebb, de egyben személyesebb és érzékenyebb is. A nem túl eredeti témát és a gyengébb csúcspontot felülírja a tökéletes forgatókönyv és vágás, ahol a karakterek térnyerésétől kezdve az akciódinamikán át a horrorelemekig mindent pontos adagokban tálalnak. Arról nem is beszélve, hogy a speciális effektek itt úgy hatnak mint eye candy, hanem alárendelődnek a lélekkel teli történetnek. Nick Cage pedig már régen nem olvadt össze ilyen könnyedén a filmes képekkel. A Képlet egy remek kis film, amit úgy érzem, hogy magasabbra kell értékelnem, mint amire számítottam.