POMO

Az első rész nem ezt érdemelte. John Cho és Kal Penn most is szuperek, és a köztük lévő buddy chemistry még mindig remekül működik, de a humor többnyire egy kategóriával lejjebb van. Különösen vonal a kormányügynökökkel fuldoklik a kínosságban és görcsökben. Néhányszor azért nevettem, és az alul semmi buli és a záró amszterdami képeslap élvezetes volt. De ha ez nem lenne, 2 csillagot sem adnék neki.

Stílus szempontjából nagyon hasonlít Aronofsky Rekviem egy álomért című filmjéhez, de nem olyan komoly. A por című film inkább a Tarantino-generációt akarja szórakoztatni, durva és dekadens humorral. A kezdeti öncélú vizuális varázslat fokozatosan elhalványul, és a film elsősorban a színészekre kezd építeni, akik végső soron a film fő attrakciója. John Leguizamo, Mena Suvari és Peter Stormare OK; de Jason Schwartzman, Brittany Murphy és Mickey Rourke KIVÁLÓAK. Merem állítani, hogy az egyik legjobb szerepük. Rourke itt egyébként egy wrestling rajongót alakít...

Egy aranyos B-kategóriás film, amelyben nagy mutáns patkányoknak álcázott kutyák fenyegetnek egy csapat embert egy távoli szigeten lévő házban. Az alacsony költségvetés és a kreatív inkompetencia már csak utolsó csapást mér az amúgy is átlagos forgatókönyvre. A horrorjelenetektől kezdve a szereplők közötti kapcsolatokig ellenállhatatlanul naiv. Egyetlen percet sem bántam meg, amit ezzel a quilty-pleasure alkotással töltöttem :-)

Miért olyan végtelenül lassú film a Párizs, Texas, mint a végtelen texasi síkságok, amelyeket a zöld növényzet és a kék égbolt díszíti, és amelyek a nyomasztó prágai télben balzsamként hatnak a lélekre? Mert meg kell érdemelnünk egy ilyen csodálatos befejezést, amitől eláll a lélegzeted és egy szem sem marad szárazon. És ráadásul a fiatal Nastassja Kinski, aki nagyon hasonlít az első szerelmemre.

Bátor filmalkotók hitelesen hátborzongató és dokumentumfilm-értékű alkotása. A film szándékos hűvössége és a karakterektől való távolságtartása illik ahhoz a világhoz, amelyben játszódik. Ez nem az ő hátránya. Az a feleslegesen hosszú játékidő. Ki kellene válogatni a lényeget, levágni 100 percre, és máris egy nagy durranás lehetett volna!

Ha túl tudsz lépni a giccses és szentimentális csomagoláson, akkor egy szép filmet fogsz élvezni, karizmatikus Jeff Bridges-szel és gyönyörű felvételekkel az óceánról, pálmafákról, égboltról stb. De Ridley Scott számára már a forgatókönyv elolvasásakor világos lehetett, hogy ezúttal inkább lazítani fog, de alkotói szempontból nem fog tovább jutni.

Ahhoz képest, hogy mennyire abszurd a Dr. Halál film témája, és mennyire tisztán B-kategóriás a kivitelezése, valójában egy elég szórakoztató B-aromság. Mármint ha elég távolságtartóan tudsz filmeket nézni akkor is, ha Mark Ruffalo is játszik a filmben.

Egy tisztességes, bár kissé beszédes, paranoiás kémfilm egy kiváló lövöldözéssel. A karakterek boncolgatása itt nem igazán fontos, de annál jobban tetszik Clive Owen testbeszédének ékesszólása. Argentin típusú karakter, pont neki való. Naomi arcának csak marketing célja van, a plakáton. A sztori meglehetősen túlkombinált, de lebilincselő, és a halk, lüktető elektronikus zene ritmusára folyamatosan izgalomban tart (egyszóval jó szórakozás szurkolni egy szimpatikus fenegyereknek, aki szembeszáll a világ leghatalmasabb manipulátorával). Építészetileg lenyűgöző ház a sziklákon sem hiányzik, mint egy Bond-filmben. Szó sincs az új Bourne filmről, és a Michael Clayton film is mélyebbre ment, de Pollack A tolmács című filmjéhez ez a Tykwer kifejezetten üzlet-orientált alkotása közel áll.

Ez a film olyan, mint egy darab nyers hús, amely a véres és zsíros hentesasztalon fekszik. De ez a hús minőségi bikából származik, biológiailag egészséges, és jól átsütve pompás steak lenne belőle. De John McNaughton egy B-kategóriás alkotó, ő nem süt steakeket, hanem nyersen tálalja őket. A Henry: egy sorozatgyilkos portréja film egy alacsony költségvetésű pszichológiai ócskaság, amelynek középpontjában a konyhaasztalnál folytatott párbeszédek állnak, amely körül három vesztes ül: egyikük egy butácska lány, akinek nincs otthona, a másik látványra is visszataszító és mentálisan zavart bunkó sörrel a kezében, a harmadik pedig egy befelé forduló, elcseszett gyerekkorú csávó (a debütáló Michael Rooker), aki olyan gyilkosságokkal fűszerezi az életét, amelyek során (vagy után) nem érez sem érzelmeket, sem bűntudatot. Valahogy mégis működik ez a nem éppen családi film, megragadja a néző figyelmét, kíváncsiságot ébreszt benne, és arra készteti, hogy megpróbálja megérteni a szereplőket és tetteiket. És egy olcsó B-kategóriás rendezőből minőségi underground rendezőt csinál. Ha pszichológiailag lenyűgöz a nyers erőszak a filmekben, és bosszant, hogy az olasz, spanyol és mindenféle más csúnya vérengzős filmekben lebutított formában van tálalva, akkor a Henry: egy sorozatgyilkos portréja film az életed filmje lesz. Haneke Funny Games című filmje itt egyetlen több perces jelenetbe van tömörülve, ami miatt a filmnek problémái voltak a forgalmazással és a nézői korosztály meghatározásával. Nem is csodálkozom, mert ez tényleg nem semmi.

[a képregényt nem ismerem] A felvételek 20%-a aktuális esemény, 80%-a flashbackek, amelyekben olyan karakterekkel ismertetnek, akikhez egész idő alatt nem találtam utat, és akik közül csak egy - Rorschach - jól megírt és eljátszott (vagyis érdekes). Gyakorlatilag nincs akció, de az egészet gyönyörű látványvilágba csomagolták, tele fantáziadús montázsokkal, lassított felvételekkel és fantasy hangulatban, ahol semmi sem lehetetlen, és ahol egy neonkék szuperhős folyamatosan filozofál valami olyan rendkívül spirituális dologról, ami meghaladja a földlakók felfogóképességét. A Watchmen: Az őrzők film első harmada lenyűgözött és magával ragadott (és kellemesen meglepett a főszereplők szexualitása, brutalitása és erkölcsi romlottsága), de alig vártam, hogy mikor érnek véget a flashbackek, és elkezdődik a filmes kaland. A második harmadban nem volt változás, kezdtem unatkozni és bosszankodni. A film utolsó harmadát szó szerint ÁTSZENVEDTEM. Ha producere lennék ennek a megalomániás R minősítésű politikai-(ál)filozófiai-fantasztikus beszélgetős filmnek, felkötném magam...