POMO

Ez a páros tud valamit. Filmjeikből adódó öröm egy kicsit abban rejlik, hogy megtalálják a helyüket a nyitott nézők célcsoportjában, akik szívesen elgondolkodnak az alternatív valóságon, és szeretik felfedezni a határait annak, hogy meddig lehet gondolatilag elmenni a műfajilag szilárd filmben. A Synchronic ismét egy olyan őrült témát dolgoz fel, amely sok tisztán kommersz hollywoodi filmes kezében hülyeségként jönne ki. Mert fontosnak tartanának a vizuális wow-effektust. A Moorhead/Benson-féle vizuális effektek egyszerűbbek, és számukra pusztán eszközök ahhoz, hogy elmeséljenek egy erős hangulatú történetet, mélyebb interakcióval a karakterek között. És a dialógusok! [Sitges FF]

Játékos, a rendező által eredeti módon levezetett tanulmány egy szokatlan filmhősről és "konfliktusáról" egy csapat emberrel szokatlan környezetben. De a film végi megoldás mélyebben is ábrázolhatta volna a rá gyakorolt hatást. [Sitges FF]

Behram-nek nyilvánvalóan a törökországi diktatórikus politikai rendszer nagyon a begyében van, tekintve a film témájának kiélesítését. Mindenesetre tisztességesen tud dolgozni a "lélek nélküli lakótelep" területével és az ott lakók lakásainak adekvát belső tereivel ugyanúgy, mint a sztori alakulásához illő és találó allegorikus szimbolikával. Horror helyett inkább egy sötét hasonlat fesztiválközönség számára. [Sitges FF]

A kiváló, pszichológiai és titokzatos nyitány után, amikor minden kártya rendesen asztal alatt van elrejtve, kiderül, hogy egy olcsó gyilkos játékról van szó, rosszul elosztott szimpátiákkal egyes szereplők között, ráadásul ostobán alakuló cselekménnyel. És messze a legérdekesebb és a legjobban játszott karakter az első, aki kiesik a játékból. [Sitges FF]

Pompás, alacsony költségvetésű játék őszinte dialógusokkal, civil színészekkel és egy remek ötlettel, hogyan lehet játszadozni a néző műfajban szerzett tapasztalataival és a szívével. Minden a forgatókönyvről szól! [Sitges FF]

Fapados wannabe-art allegória a fogyasztói társadalom körforgásának működésére? Valószínűleg. De az idő többségében csak ügyetlenül ugrálnak egy olyan ütemre, amit nem értenek, és nem tudják, mit kezdjenek vele. [Sitges FF]

Valószínűleg az egész csak kitaláció, egyébként nem választottak volna (egyéb "másként" mellett) egy magyar mozit (ami állítólag leégett), mint az egyetlen helyet, ahol a filmet állítólag 1988-ban bemutatták. De jó módszer, és elfogadhatóan feldolgozva, hogyan kell régi trash anyagból egy tetszetős, okkult-démoni aurájú zsánerfilmet csinálni. Ha csak nem tegnapelőtt forgatták. [Sitges FF]

Egy szép ötletből egy teljesen unalmas dráma lett, amely lemond arról, hogy különböző lehetséges vonzó cselekményszálakba fejlődjön, és csak egy személytelen nagyvárosi környezetben mozgó, kirekesztett alak intim és szomorú portréja lesz a végén. [Sitges FF]

Nem arról van szó, hogy nem akarom, hogy Pupi Pomónak hívjanak, de ez a 98 perc duma, duma, duma, duma és duma egy rejtély leleplezése érdekében, ami a főszereplőket nem igazán érinti, hát ezt nem. A horrorjelenetek körülbelül három percig tartanak, és semmi erőszak. De a retró stílus és a hangulat jól esett. [Sitges FF]

Példásan rosszul megírt és megrendezett film, akár az ízléstelen műfaji hibridizáció, akár a tanácstalanság, hogy a második felét valami érdekessel töltsék meg, akár a sztori nem kielégítő megoldása és lezárása miatt. Két csillag a viszonylag érdekes, fekete humorú indulásért, amelynek bizarrsága azonban a többi jelenet kontextusában inkább zagyvaságnak, mint szándékolt értéknek tűnik. [Sitges FF]