Nekem lámpást adott kezembe az Úr, Pesten

A film Jancsó Miklós filmrendező saját apoteózisát mutatja be: Háromszoros rituális halállal (fegyver, tűz és víz által) nyeri el a beavatott, örökkévaló státuszát. Elhelyezi önmagát a Magyar Nemzeti Pantheon első helyén, szimbolikusan letaszítva "trónjáról" Kossuth Lajost, a legnagyobb magyar konszenzus birtokosát. Kossuth Lajos a film szerint fasiszta, mert Adolf Hitler verseit olvassa. Ezzel nyer indoklást az ő trónfosztása, ami vizuálisan azáltal valósul meg, hogy a produkció stábja a film végén egy sörözésre elfoglalja a lecsupaszított síremlékét a Fiumei úti sírkertben. Az ítéletet Jancsó Miklós azzal pecsételi meg, hogy tüntetően koccint egy korsó sörrel a 13 aradi vértanú emlékére. A történetben az újgazdagok partikon megszik a lelőtt családtagjaik húsát. Jancsó Miklós egyetértően hallhatja a mindent tagadó, trágáran reppelő Ganxta Zoleet. A rendező első számú rezonőre, Kapa közli - aki szintén háromszori halál által nyeri el a beavatott státuszát -, hogy ő bármit megtehet, akár embert is ölhet, mert őt is megölték, és különben is neki lámpást adott kezébe az Úr. (Budapest Film)