Ede megevé ebédem

Jancsó legutóbbi filmje a korábbiakhoz hasonló blődli, napjainkról szól és a... halálról. Ebben a történetben Pepe beházasodik egy maffiacsaládba, a család tagjai körül mindig biztonsági őrök, az apósnak a bőre alatt is pénz van. Pepével közös vállalkozásban létrehozza az Első Magyar Börtön Kft.-t, ahol menűkártya van, a rabot bentlakónak hívják, és berendezik a kivégzőhelyet magukat önként kivégezni akarók számára. De váratlanul kiderül, hogy Pepén akarják bemutatni az első önkéntes akasztást, minden elő van készítve hozzá. Csakhogy már a római birodalomban vagyunk, Krisztus után 180-ban Vindobonában, haldoklik Marcus Aurelius császár, aki maga Miki bácsi, s fia, Mundruczó Kornél szénaszálakkal eteti. Kornél lesz az utód, Kapa gondoskodik a kommunikációról: hazudni, hazudni, hazudni. Kornél azonban nem akar császár lenni, Kapa elkapja Pepét, aki először szabódik, de aztán belemegy. Kapát felköszöntik a lányok az 50. születésnapján, s közlik vele, hogy semmi keresnivalója nincs már a pályán, csak lopja a napot. Pepe közben főzőiskolát nyit, milliárdokban gondolkozik. Mert: a pénz hatalom és a hatalom a totális szabadság. Csak az szabad, akinek hatalma van, és akinek hatalma van, annak nagyon sok pénze is van, és akinek pénze van, azon nem fog semmi se, még a halál sem. És tényleg. Mert amikor Pepe megtudja, hogy nyert a lottón, s pláne amikor megtudja, hogy átverték, annyira rosszul lesz, hogy meghal. A ravatalon fekvő Pepét Kapa annyira sajnálja, hogy Miki bácsi, aki nem Miki bácsi, odaföntről küldték, hogy cserélje le a halottat Kapára. De amikor felbukkan Halász Péter, a papája, feltámad. A papa duplára tudná növeszteni 6 nap alatt a 2 milliárdos nyereményt, de Kapa egy halálos csókkal elteszi őt láb alól. Amikor kiderül, hogy tényleg kiutalták nekik a nyereményt, akkor Pepe megint összeesik. És még mindig él a méla Béla... (Hungarotop)