Horizont: egy amerikai eposz

Szépen lerajzolt westerneposz, sokféle konfliktussal és családi vagy szerelmi kapcsolattal rendelkező rengeteg szereplővel. És persze természeti helyszínekkel Amerika több pontjáról, amelyeket öröm nézni. A filmben mindenhol érezhető Costner szeretete a klasszikus műfaj iránt (beleértve Debney zenéjét is), ami a kevésbé tájékozott fiatal nézők számára már-már giccsesnek tűnhet. Nem próbálkozik művészi túlzással vagy kreatív újítással, "csak" egy tiszta romantikus western, amely a tervezett hatalmas játékidőnek köszönhetően megengedheti magának, hogy olyan periférikus jeleneteket is beiktasson a korabeli mindennapi életből, amelyeket a filmwesternekben sosem látunk. Ami plusz értéket ad neki, és - a végén lévő "következik" vágással együtt - megerősíti, hogy ez inkább egy filmformába szerkesztett sorozat. Azonban egy olyan sorozat, amit kár lenne nem látni a nagyvásznon (ami nem jelenti azt, hogy a végén lévő spoiler-vágás nem érdemelne egy pofont). Csillagokkal még nem értékelem, ez még csak a projekt negyedrésze, és a végső benyomás az egyes történetek fejlődésétől, összefonódásától és következményeitől függ majd. [Cannes FF] (2024.05.21)

I'm not a big expert on westerns, because I'm not really into this genre, but recently I've had the opportunity to see some interesting films that have made me gradually grow fond of the wild west theme. I'm glad that Kevin Costner's Horizon: An American Saga is one of a very narratively and visually engaging film. And most importantly, you can feel and see how lovingly the director approaches the theme, and that he does everything as honestly and sensitively as he can. I think Horizon is his life project and he gives it his all (including his money and possessions). Of course, there is no shortage of great shootouts and nerve-wracking "who'll come out of this alive" scenes, but at the same time the film is full of unusual and simple scenes that bring the everyday life of the settlers to life. How, for example, people newly arrived in the wild west had to get used to the different mood, different routines, discomfort and danger that this inhospitable environment brings. This may seem boring or unnecessary to many, but I appreciate this aspect of the film because it is simply human. For me personally, it helped me to become even more immersed and empathetic to the stories of the mostly female protagonists, who are given a huge amount of space here, which again is very unusual and endearing, as up until now the classic western has been a predominantly male affair. The first part of Horizon sets up several plot lines, introduces a myriad of interesting characters that I assume will intertwine in the later parts, and I'm looking forward to that. [Festival de Cannes 2024] (2024.05.24)