POMO

Intelligens sci-fi, amely, akárcsak a Kapcsolat című film nem annyira a vizuális hatásoknak, mint inkább az ügyesen megrendezett eredeti ötletnek köszönheti a sikerét. De Zemeckis alkotása mellett olyan, mintha a kistestvére lenne (költségvetés, sztárok, játékidő...).

Digitális amatőr film, amely helyenként borzasztóan dilettáns (különösen az eredeti zene használata), másrészt viszont olyan humorral teli, amelyet sok hollywoodi kasszasiker is megirigyelhetne. Üdítő, találó, ugyanakkor szívből jövő és kritikátlan paródiája Britney Spearsnek és mindennek, ami körülötte van. És egyben hatékony sebtapasz az Álmok útján "valódi filmje" nyomorúságára.

Költői, nagyon egyszerű film, kevés párbeszéddel, amelyben minden a szereplők cselekedetein keresztül van elmondva. De nem egy igényes, erős szimbolikával rendelkező alkotás, hanem egy egyszerű történet, amelyet a független film minimalista koncepciója szerint forgattak. Az emberi szexualitás és a fizikai fájdalom fontos kifejezőeszközök benne. Kicsi és szerény, de figyelemre méltó mű. Feltéve, ha figyelmen kívül hagyod az utolsó két rövid felvételt, és nem hagyod, hogy elrontsák az összbenyomást. Ez ugyanis egy nagyon ellentmondásos, alattomos és olcsó betoldás a rendező részéről, amely egy új, feleslegesen zavaros dimenziót ad az előző cselekményhez.

Látványos jelenetek összefüggéstelen és görcsös összevisszasága, amelyekből ha egyharmadot kihagynának, senki nem járna rosszul. És a filmnek "használhatatlan" 60 perce lenne. Igazából azt kérdezem magamtól, hogy miért adok három csillagot. Valószínűleg csak azért az isteni kutyáért.

Eleinte eléggé zavart a digitális kép és az alacsony költségvetés. A film kifejezetten kívánt a méltóságteljesebb "kinézetet" és jó szimfonikus, sötét zenét. De ahogy teltek a percek, teljesen kárpótolt a korrekt tempójú forgatókönyv és a kreatív rendezés, illetve a kamera, amely fantasztikusan fokozta a drámát (lásd azt a felvételt, amikor Khaled serpenyővel a kezében a folyosón át a pincébe rohan). Ebben a helyzetben az olcsó digitális kép már nem jelentett hátrányt, ellenkezőleg hozzájárult a film naturalista hitelességéhez. A fiatal színész is dicséretet érdemel, és főleg az EGYEDÜLÁLLÓ téma, amelyen ez a zseniális film alapul.

Egy lány átértékeli hozzáállását az élethez, miután elüti egy autó, és csak hajszál híján menekül meg a haláltól. Az autó volánja mögött egy sikeres fiatalember ült, aki bár büszke törvényvédő, gyáván elmenekül a baleset helyszínéről. Bűntudata azonban lerombolja mindazt, amire életének értékeit építette. Egy idős úr, akivel a fiatalember nem sokkal a történtek előtt a bárban beszélgetett, hiába keresi az élet boldogságának forrását... stb., stb. Kulturált, intelligens, vizuálisan visszafogott filozofáló párbeszédek csipetnyi iróniával és sorszerűséggel. Kellemes alternatívája a hollywoodi laza és egyszeri filmeknek, amely mindazonáltal úgy hat, mint hiábavaló próbálkozás a "látszólagos függetlenségre", és nincs benne a hasonló európai filmek hitelessége és őszintesége.

Egy furcsa japán család gondjairól szóló film. Az apa transzvesztita, és örömét leli abban, hogy a családját vagy önmagát női ruhában fotózza. A fiú és a lány pedig kamaszok, akiknek nincs jövőjük, és egy olyan szürke, szívtelen és sablonos világban élnek, mint a számítógépes játékaik világa. Mindenért az anyjuk a felelős, aki tíz évvel ezelőtt elhagyta őket, és megszökött egy "fiatalabb hímmel". A kultúrát tekintve távoli, de a témában mégis közeli film csodásan lehetővé teszi, hogy a szereplők bőrébe bújjunk a szeretetreméltó gyengeségeik vagy a régóta eltitkolt és végül kimondott érzéseik révén. Szép film a családi összetartásról, a megbocsátásról, a szeretetről és az önfeláldozásról. A szomorú és túlságosan drámai pillanatokat szelíd, hétköznapi humorral könnyíti meg. A rendező nem akar erőszakos lenni és könnyeket kicsikarni belőlünk. Inkább költői és könnyed síkon marad.

A hűtlen című film első fele kiváló. Adrian Lyne zseniális pszichológus, és fantasztikusan érzékelteti egy férjes asszony gondolatait, akit féktelen szexuális szenvedély és bűntudat gyötör, amiért megcsalja és "megbántja azokat, akiket szeret". Ebben a tekintetben fantasztikus a vonaton játszódó jelenet, szerelmi visszaemlékezésekkel. A fürdőkádas jelenetben pedig a rendező tökéletesen érzékelteti a hősnő férje iránt érzett idegenkedését. A filmnek ezt a kiváló, Lyne-ra jellemző hipnotikus stílusban forgatott részét lélegzetvisszafojtva faltam fel. A második felében azonban a forgatókönyv áthangol a sablonos, átgondolatlan és olcsó thriller klisékre, amelyek önmaguk paródiájává válnak.

Irán száraz, poros síkságai egy csepp víz nélkül. Minimális mozgással rendelkező kamera. Nincs zene. Egy világ érzelmek nélkül, színek nélkül. Egy jól szituált, öngyilkosságra készülő középkorú férfi keres valakit a környéken, aki hajlandó lenne őt másnap éjjel eltemetni, busás anyagi ellenszolgáltatásért cserébe. Nem számít, hogy miért akarja - és nem is fogjuk megtudni. Abbas Kiarostami nem szereti manipulálni a néző érzéseit, szereti hagyni, hogy csak megfigyeljen és rakja össze a gondolatait. Mitől érdekes ez a film, hogy nem tudtam levenni róla a szemem? Ha rájönnék, a film elveszítené a varázslatot, ami körülveszi. Mindenesetre ez volt az első alkalom, hogy egy film miatt a végén szomjas voltam.

Szép, mély, szomorú történet. De vizuálisan olyan rideg és egyhangú, mint bármelyik osztrák vagy német tévésorozat. Pazarlás a nagy mozivászonnal!