POMO

There is nothing to say about this except that you simply have to see it. And play Matt Damon’s role and die.

Lynch filmjeinek kézírása azonos, mégis végeredményben mindegyik teljesen más. Az Inland Empire film kivételével. Mert csak a már kimondott "linch-üzenetek" és trükkök összevisszasága, hogy a sztorit hogyan lehetne fejleszteni, kialakítani a csúcspontot és lezárni. Alapvetően A sötétség útja - Mulholland Drive film hosszabb és bensőségesebb verziója, gyönyörű színésznők, izgató szexjelenetek, visszafogott felvételek és magával ragadó látványvilág nélkül, amelyet itt gusztustalan digitális szemcsék váltanak fel. Az Inland Empire film egy szétforrt és kiforratlan anyag, amely jobban mutatna egy DVD-n, a rendező rövidfilmjeinek gyűjteménye mellett. Vagy talán túlságosan elkényeztetett rajongója vagyok?

Hairspray is small and simple, but nice and cute fun for one evening. It is to Adam Shankman’s credit that he is also behind the choreography.

Tarantino gyengéje a párbeszédek voltak, Rodriguezé pedig a sztori. Mindazonáltal mindkét film stílusos csemege, és konkrétan a Grindhouse: Terrorbolygó film a trash műfaj abszolút királya. A csillagos "troma skálán" egyértelmű 5*, a normál skálán 3*.

Igazságtalan lenne azzal vádolni a Disturbia filmet, hogy a leggyakrabban újrahasznosított thriller-témára épít, és nem nyújt egyetlen meglepő pillanatot sem. Ez egy jól kidolgozott thriller olyan tinédzsereknek, akiket nem érdekelnek az olyan kifejezések, mint a "Hitchcock" vagy a Hátsó ablak. Shia LaBeouf méltóan feldobja az egész, kissé unalmas első órát, Sarah Roemer pedig felidézi a középiskolai évek első fellángolásait. Az utolsó 20 perc pedig tényleg rendesen kiélezett.

Senki ne mondja nekem, hogy ez a monstrum nevetséges 150 millió dollárba került. Vagy Spielberg producer tényleg földönkívüli. A Transformers film egy olyan hollywoodi blockbuster, amiért érdemes a belépőjegy árának dupláját is kifizetni... persze ha tudod, miért nézel meg egy Michael Bay-filmet, amelyben más világokból érkező robotok háborúznak a Földön. A nyitó, hajmeresztő jelenetek kivételével kissé gyerekes és buta, de technikailag, az akció sűrűségét és az over-the-edge formáját tekintve, szó szerint fantazmagóriás őrület. A sivatagi skorpió mesterlövész jelenet (különösen a helikopter belsejéből készült felvétel) Jablonsky "Scorponok" motívumával aláfestve hihetetlenül húsba vágó! És a Megan Fox vadmacska szemei... istenem!!!

Egy stílusos játékszer, tele unalmas csajos dumával, SZUPER fizikai autós üldözésekkel és kaszkadőrmutatványokkal. Párbeszédekben többet vártam volna Tarantino kedvencemtől, de akcióban (autós) dinamikában (ismét) kellemesen meglepett. Kurt Russell nagyszerű, és az érdeklődő közönségnek szánt rendezői betétek még jobbak (a rendőrpáros, a mobiltelefon csengőhangja, a kamerába kacsintó Kurt stb.). De Russ Meyer példáját követve Quentin is szerepeltethetett volna egy kicsit nagyobb mellű hölgyeket, hogy a feminista exploitation műfaját "tökéletessé" tegye. Meglátom, mit mond majd a 110 perces változat, de a fent említett párbeszédek miatt, amit nem tudok megbocsátani, egyelőre maradok a 3*-nál. Ui. Rosario Dawson nagyon csinos lány.

Technikailag félig amatőr (nem szándékosan fókuszálatlan kamera, banális párbeszédes jelenetekben is!) film egy családról, amely a házukban és kertjükben próbálja megoldani működési zavarait. A koncepció nem rossz, az egyik kulcsszereplőről végül kiderül, hogy más, mint akinek hittük, és a történet is bezárul, bár nem egészen mesteri kivitelezésben. A szereplők közötti kémia működik, de a rendező nem tudja a fontos pillanatokat aláhúzni, és a Csupasz pisztoly filmhez hasonlóan hosszú film helyenként unalmasnak tűnik. Egy kicsit értelmetlen indie-ügy.

Egy annyira elegánsan feldobott játékkocka, hogy bár mindegyik oldalán ugyanaz a szám van, mégis öröm nézni, ahogyan végig repül. Szórakoztató és szerethető stílusos film, amely a Brad Pitt tökéletes öltönyeivel, az állatiasan vonzó MILF Ellen Barkinnal (valaki tudja a parfüm receptjét?!) és a felhőkarcoló-hotel mágnás Al Pacinóval örvendeztetett meg. Plusz Andy Garcia, Vincent Cassel és David Paymer számára testre szabott szerepek, illetve az örökké mosolygós Danny Ocean Clooney. Steven Soderbergh remek munkát végzett tíz nagy kakassal, mindegyikből kipréselte, amit csak tudott, és közben lazított is. Talán nem olyan nagyszerű, mint az első rész (gyorsabban elillanó és "egyszerűbb"), másrészt viszont átláthatóbb és lazább, mint az ellentmondásos második rész.

Kísérteties thriller a fiatalokról a fiataloknak, amelyben abszolút semmi sem úgy működik, ahogyan kellene. Goyer rendezését le lehetett volna nyelni a Penge: Szentháromság című filmben, amely nem tettette magát többnek egy buta szórakozásnál. A Láthatatlan azonban komoly, izgalmas és érzelmileg lefegyverző dráma akar lenni, pedig minden téren csúfos kudarcot vall, csak keserűséget, hitetlenkedést és időnként gúnyos mosolyt vált ki. A film produkciós értéke korrekt, határozottan nem egy olcsó B-kategóriás film, és Justin Chatwin a fiatalos személyiség varázsával rendelkezik (és itt lényegesen több teret kap, mint a "technikai" Világok harca című filmben), de Goyer mindezt eltemeti. Az ilyen filmeknél lehet a legjobban érzékelni, hogy miről is szól az igazán jó rendezői tudás... Nézd meg inkább az érzelmileg funkcionális Pillangó-hatás című filmet vagy hangulatilag érdekes Donnie Darko filmet.