POMO

Szexszel teli, thriller-dráma besorolásra vágyó alkotás, nem igazán működő romantikus motívummal. Amikor a főszereplők éppen nem szexelnek, akkor a kertben szamarakkal szexelnek, vagy a tucatnyi páros vagy hármas közül valamelyik abban az egyórás szállodában, ahol a film fele játszódik. Ha pedig az nincs, akkor legalább a hotelszobák tévéiből hallatszik a szexelés. Egyszóval nyögés hallatszik a háttérben minden szállodai jelenetben, még akkor is, amikor a főszereplők csak beszélgetnek. Azon kívül, hogy rácsodálkozunk a szexuális elemek sokaságára, semmi érzelem, sem élvezeti érték a filmes munkából. Karim Aïnouz esetén, akinek az Egy nő láthatatlan élete című film volt Cannes-ben számomra a 2019 év legnagyobb meglepetése, ez nagyon meglepő. **1/2 [Cannes FF]

Európai helyszínen játszódó bűnügyi dráma, típusban hasonlító a Refn Elátkozott város című filmhez, de fiatalabb gengszterekkel, a férfi főszereplők gay kapcsolatával és egyikük húgával, aki végig vezet a filmen. A film összefonódása a szerepjátékkal, amely alternatív életet jelent a lány és fiútestvére számára meglepően koncepciós, és sajátos dimenziót és lendületet ad a filmnek. A játékban felfegyverzett hősnő a lánytestvér alteregója, aki kifejezi valós érzelmi állapotait. A játék és a film drámai cselekményének gyakori összevágása szintén párhuzamba állítja a valóság érzékelését a tinédzserek szemével, akik nincsenek teljesen tisztában a bűnözői magatartás (kábítószer előállítása és eladása) súlyosságával. A film tartalmában érezhető Caroline Poggi írónő és rendezőnő fiatal alkotói kezét, amely mellett még jobban kiemelkedik kreativitása és érzéke a szokatlanul előadott történetmeséléshez. [Cannes FF]

A vérfarkas téma az éjszakai átalakulásokról egy gyilkos állattá, ezúttal egy bikává. Komolyan. És az sem kell, hogy telihold legyen. Horrorfilmként egyáltalán nem működik, a sok éjszakai jelenet és néhány enyhén véres gyilkosság ellenére sem. Ez egy furcsa "állati energiájú" dráma, amely vidéken, bikaversenyző és bikatenyésztő környezetben játszódik, amellyel a főszereplő lelki kapcsolatot talál. Az elbeszélésből nem hiányzik a könnyed művészi hangvétel, és a történet meglepetéseket is tartogat azzal, hogy miért történik a bikává való átalakulás. Erős filmélményre azonban ne számítsunk, inkább kuriózumnak számít. **1/2 [Cannes FF]

Egy gengszteres film másképpen és jól! A főszereplő egy tinédzserlány, a téma pedig az apjával, egy maffia bűnszervezet fejével való kapcsolata. Egy csendes vidéki környezetben, a maffia bűnszervezetet, vagyis az egyetlen családját is fenyegető helyzetnek az ő szemszögéből történő érzékelése. A közelgő elkerülhetetlenség szomorú felhangjával párhuzamosan megismerjük a szereplőket, akik a bűnözői irányultságuk ellenére ugyanúgy szeretik szeretteiket, mint bárki más. Egy rendes adag kevés pénzért, egy magának való szigetkirályságban, napsütötte korzikai hangulatban. Az örökölt sors, amit nem lehet megkerülni. [Cannes FF]

A jövő bűnei című film mostoha testvére, ezúttal a valós jelenben játszódó, és jobban high-tech-gadget-orientált. Stílusos Vincent Cassel egy Teslában, jelenetek az elhunyt, amputáció után sebhelyes feleségéről, Diane Krugerről, az élő és egészséges Diane Kruger testvéréről, aki csábítja Cassel által alakított megözvegyült sógorát, progresszív VIP típusú temetők a halottak videómegfigyelő rendszerével, Oroszország és Kína lehetséges politikai konspiráció ezen rendszerekkel való visszaélésről... stb. Nem elég? Cronenberg ismét a misztikus társalgási krimifilmre játszik, remek hangulattal, egyedi ötletekkel, rejtélyesen hangzó tudományos kifejezésekkel, amelyeket senki sem ért, és intim szexszel, egy kis bizarrral. És persze minden szereplő köré épülő, mosolygósan abszurd cselekmény fejlődésével, ami borzasztóan komolynak tűnik, de a felszín alatt csak egy rémült srác törékeny fantázia kitalációja. A több mint ezer újságíró gyenge tapsából ítélve már nem sokan vagyunk, akik ezt tolerálják neki. [Cannes FF]

Egy "földműves", jó hangulatú dráma vidéki fiatalokról, akik teheneket tartanak, sajtot készítenek és terepmotorokon járnak. Egy tragédia által megsebzett család, rivalizálás, traktorok, szex a pajtában, szerelem és barátság, kishúgról való gondoskodás. Kellemesen hiteles egy fiatal rendezőnő debütálásához képest, érzékkel a környezethez és jól irányított, nem színészek általi alakításokkal. [Cannes FF]

Pompás széleskörű kompozíciók sötét, kényelmetlen szűrőkkel. Nem csak kietlen sivatagi tájak, hanem különösen a pusztuló ipari város, amelyet ez a táj a háttérben keretez. Az egész film alatt meg sem szólaló, zárkózott kirekesztett ember története, és a közte és egy kóbor kutya között kialakuló barátság nem hoz semmi újat vagy kimondottan érzelmeset, a mellékszálakkal együtt sem, de a vizuális történetmesélés és a kutyás színész tökéletes irányítása lenyűgöző. Kár, hogy hiányzik belőle egy erősebb, elgondolkodtatóbb lezárás. Enélkül nem tudok 4*-ot adni. [Cannes FF]

Szépen lerajzolt westerneposz, sokféle konfliktussal és családi vagy szerelmi kapcsolattal rendelkező rengeteg szereplővel. És persze természeti helyszínekkel Amerika több pontjáról, amelyeket öröm nézni. A filmben mindenhol érezhető Costner szeretete a klasszikus műfaj iránt (beleértve Debney zenéjét is), ami a kevésbé tájékozott fiatal nézők számára már-már giccsesnek tűnhet. Nem próbálkozik művészi túlzással vagy kreatív újítással, "csak" egy tiszta romantikus western, amely a tervezett hatalmas játékidőnek köszönhetően megengedheti magának, hogy olyan periférikus jeleneteket is beiktasson a korabeli mindennapi életből, amelyeket a filmwesternekben sosem látunk. Ami plusz értéket ad neki, és - a végén lévő "következik" vágással együtt - megerősíti, hogy ez inkább egy filmformába szerkesztett sorozat. Azonban egy olyan sorozat, amit kár lenne nem látni a nagyvásznon (ami nem jelenti azt, hogy a végén lévő spoiler-vágás nem érdemelne egy pofont). Csillagokkal még nem értékelem, ez még csak a projekt negyedrésze, és a végső benyomás az egyes történetek fejlődésétől, összefonódásától és következményeitől függ majd. [Cannes FF]

Egy őrült feminista "horror" vígjáték három hisztérikus nővel, egy leharapott makkal, egy hullával a hűtőben, halott férfiak szellemeivel és hatalmas adag vérrel és főleg női meztelenséggel, amit a francia mainstreamben sem szoktunk meg (máshol meg pláne nem). Filmnek, amely feltehetően a szenvedő nők férfiakkal - bunkókkal - való kemény küzdelem metaforája, a meztelenség érdekes nyitottságot ad a nőiesség kifejezéséhez. A szinte szivacsosan kaotikus, csodálatra méltó energiával feltöltött műfaji keverékből mégis hiányzik az a funkcionális dramaturgia, amely objektív jó filmmé tenné. [Cannes FF]

Az első negyedóra szimpatikus módon bemutatja a szereplőket, és megörvendez a kedvenc színészek jelenlétével. De a helyzet kiélesítése után kezdődik az infantilis tévés produkció, olyan humorral, amihez valószínűleg nekem nincs érzékem, és olyan politikai utalásokkal, amiket még allegorikus szinten sem találtam kellően okosnak a jelenlévő színészek csapatához. De ha ilyen nevek írták alá a forgatókönyvet, akkor talán bennem van a hiba, és neked lesz érzéked hozzá. Mintha Albert Serra Liberté "erdei bizarrsága" ihlette volna, amely néhány éve Cannes-ban elnyerte a zsűri különdíját. [Cannes FF]