The Substance

Ne hagyd magad eltántorítani az egyszerű cselekménnyel és a B-kategóriás filmek stílusával. A televíziós show szabályait tükrözve, ez szándékosan felszínes. Az öreget fiatalra kell lecserélni, tökéletes testtel. A hírességek pedig ezért bármit hajlandók megtenni a testükkel. Az első nagyjából száz percben szinte el sem akartam hinni, hogy ilyen olcsón stilizált szemét jelenik meg a Cannes FF versenyszekciójában. Coralie Fargeat-nak azonban ennél magasabb terve van velünk, és váratlan fordulatokkal jön – lélektanilag a főszereplő belső konfliktusával, műfajilag pedig Peter Jackson korai splatter munkáinak mintájára. És egészen szinte transzcendens test-horror látványosságig, amelyben nem fél szellemesen felhasználni Herrmann zenéjét a Szédülés filmből vagy Straussét a 2001: Űrodüsszeia filmből. Demi Moore tökéletesen lett kiválasztva a televíziós showműsoros karrierjét záró, Margaret Qualley pedig kezdő sztár szerepére. Egyébként, ha idén Cannes-ban a versenyben az új Lanthimos filmjében is szerepelt volna, igazi karrier csodamenete lett volna. Köszönet Tarantinónak, hogy felfedezte őt! Ha a film az első száz percben nem dolgozott volna olyan átlátszóan és kiszámíthatóan a B-kategóriás filmek elemeivel, öt csillagot adtam volna! ___ Nekem úgy tűnik, hogy a női rendezők kezdenek sokkal több női meztelenséget mutatni a filmekben, mint a férfi rendezők. Példaként csak az idei Cannes-i filmek közül megemlítem a Les Femmes au balcon és a The Substance filmeket, ahol Demi Moore és Margaret Qualley melleit is részletesen láthatjuk. Nem is beszélve az elasztikus cuccokban kidomborodó testvonalaikról. Nyami! [Cannes FF] (2024.05.25)

Demi Moore is back! And in a banger like this! When my friend asked me what it was about, I said: something like Death Becomes Her, but more modern, more revealing, more honest, more daring, more raw, more psychological, and most importantly... bloodier! I had an incredible time, but the film also made me think. I don't have to burden myself with ageing at the moment, but it's coming, and I'm surrounded by women who are at a similar stage of life to the main character (just not famous), and I can see that it's a heavy burden. The body isn't as fresh and firm as it used to be, men don't turn on you anymore, and the terrible way it can play with the psyche, and self-esteem, I think that's portrayed perfectly. What are we going to say, the world has always been, still is, and probably always will be putting a huge emphasis on looks. And then a sleazebag like the one played by Dennis Quaid defines you, your worth, and your life: a perfect contrast. For me, the movie experience of the year, which I will, despite the final over-the-topness and absurdity, gladly give a second viewing. [Festival de Cannes 2024] (2024.05.25)