Ember a felvevőgéppel

Vertov avantgárd törekvéseinek eme örökérvényű darabjában mesterien ültette át a gyakorlatba a „filmszemről” szóló elméletét. A film hőse valójában nem az ember, hanem maga a felvevőgép. A néző ott ül az operatőr mellett, amikor autójával átsuhan a városon, felkapaszkodik vele a kéményekre és lóg a robogó vonat oldalán. A jeleneteket a laboratóriumi munka és a vágás képsorai szakítják meg. A nézők átélhetik magának a filmnek a születését. A filmet Vertov „vizuális szimfónia”-ként képzelte el, amelyben rendkívül fontos a tiszta filmszerűség. (Örökmozgó)