L'ultimo treno della notte

Olasz válasz a Craven Az utolsó ház balra című film amerikai sikerére. És legalább két fényévvel jobb. Bár Aldo Lado mester ugyanolyan szadista és kegyetlen, az ő alakításában és a cselekmény többi részének összefüggésében az erőszak nem ennyire olcsó és öncélú. A karakterek sokkal kidolgozottabbak, az etikai kérdések (van-e joga egy szülőnek megölni gyermeke gyilkosát?) jobban ki vannak dolgozva, a formai oldala pedig igényesebb. A kezdeti lassú tempó kezd kissé felpörögni, váratlan fordulatokon és megrázkódtatásokon át, és a lélegzetelállító fináléig vezet. Bravó! (2005.01.07)

"L'ultimo treno della notte" belongs among Italian films that are not directly in the giallo genre. It is a good thing because it shows that Italians were able to look at horror in a slightly different way, from a strong realistic, even naturalistic perspective, which in this case is only spoiled by one significant fact - "L'ultimo treno della notte" is simply an unoriginal film for its time. The message is still strong, but it is a shame that the film did not come four years earlier. (2015.01.31)

A technically better executed Last House on the Left. The beginning is incredibly slow, but things start to get interesting on the night train. The abuse here is not exaggerated, it feels real and it’s quite strong as a result. I can take physical torture on screen, the problems begin when I have to watch fifteen minutes of psychological abuse. Really, I won’t watch this film again, I can’t say I enjoyed it, but it still deserves at least three stars. (2008.10.29)