Rendező:
Harold RamisOperatőr:
Ellen KurasZeneszerző:
David HolmesSzereplők:
Robert De Niro, Billy Crystal, Lisa Kudrow, Joe Viterelli, Cathy Moriarty, Callie Thorne, John Finn, Reg Rogers, Joe D'Onofrio, Vinny Vella, William DeMeo (több)Streaming (1)
Tartalmak(1)
Paul Vitti, a rettegett maffiavezér egy nap igencsak meglepi őreit a börtönben: bárgyú mosollyal fel-alá mászkál, és időről-időre nótára gyújt. Ha Vitti musicalszámokat kezd el dalolni a cellájában, vajon ki máshoz fordulhatnak az illetékesek, mint a pszichiáteréhez? Sobel doktor hiába tiltakozik, gyorsan megszületik döntés: Vitti beköltözik Sobel házába, hogy alapos kezelésnek vesse alá magát. Mi lesz ebből?! Nos, csak semmi pánik! Újra együtt a furcsa páros a nagysikerű Csak egy kis pánik második részében. Vitti (Robert De Niro) ezúttal készen áll, hogy új életet kezdjen, messze a maffia világától - legalábbis ezt állítja. Gyenge idegzetű pszichiátere, Ben Sobel (Billy Crystal) azonban nem biztos benne, hogy ez a született bűnöző valaha is jó útra térhet. (InterCom)
(több)Recenziók (3)
Az első 20 perc szuper, és nagyon ígéretes. De miután kiosztották a lapokat, a forgatókönyvíró már nem tudja, mi az ász és mi a bubi. Harold Ramis rendező pedig egy kicsit unatkozik. A színészek kiválóak, Robert De Niro ismét remekel. Néhány poént érdemes megnézni, de összességében a film fél csillaggal gyengébb az első Csak egy kis pánik filmnél.
()
The second film suffers from the same ailment as its predecessor. Watching Paul Vitti's softened mobster, divinely played by Robert De Niro, brilliantly parodying his most famous tough-guy mafia poses, means that you will be swept up in never-ending humorous intoxication. Yet the moment a more serious level comes into play (the rivalry of the Italian families for power), Ramis suspiciously starts to have issues because it is clear that he is not very confident in these waters. The ending is such a below-average attempt at a combination of action, wit, and some sort of point that drags the whole previous effort down into mediocrity.
()
It's still watchable and relatively funny in the beginning, but the more the runtime progresses, the more the polished dialogue in the style of the first episode is abandoned in favour of slapstick. Qualitatively completely unworthy of its older sibling, but still a passable comedy. Only that it’s not that funny.
()