Tartalmak(1)

Az “Út az Ismeretlenbe” kalandtúra szervezője kitalálja, hogyan lehetne izgalmassabbá és főleg anyagilag kifizetőbbé tennie kis vállalkozását. Felbérel egy munkanélküli színésznőt, hogy a fentiekhez hasonló szituációban alakuljon úgy át ( smink, öltözet), hogy a kalandtúra résztvevői egy kiprovokált pillanatban, ne az átalakulását, hanam a hiányát vegyék észre. Vagyis azt, hogy valaki eltünt. És a szinésznő jól játsza szerepét, sőt ( és ez a kitalált, előre megtervezett dramaturgia lényege! ) egyre jobban magára, az átalakitott, új személyre tereli a gyanút, hogy köze lehet az “ eltünt” nő eltünéséhez. És ahogy az idő vésztjóslóan halad előre, úgy lesz egyre gyanúsabb: ő ölte, gyilkolta meg az eltüntet! Minden jel lassan ezt fogja igazolni, a keresés közben az erdőben megtalált, szétszórt ruhák ( amit persze ő dobált el szándékosan ), a “gyanúsított” egymásnak ellentmondó mondatai. És ez a folyamat, az egyre élesedő bizonyosság, hogy egy gyilkos van köztük, a túra résztvevőit, - még maguk előtt is rejtett- ismeretlen, olykor kegyetlenül őszinte, olykor durván szélsőséges megnyilvánulásokra készteti. (Magyar Filmhét)

(több)