Tartalmak(1)

Pio Amato Calabria egyik kis roma közösségében, a Ciámbrában él és már nagyon szeretne felnőni. Tizennégy éves, iszik, cigizik és azon kevesek közé tartozik, akik könnyen megtalálják a hangot mindenkivel – a helyi olasz maffiózókkal, az afrikai bevándorlókkal és persze a többi cigánnyal is. Pio kiskutyaként követi bátyját, Cosimót, igyekszik megtanulni tőle az utca törvényeit. Amikor Cosimót letartóztatják, Pio elhatározza, hogy bebizonyítja, képes helyettesíteni bátyját. Hamarosan azonban nehéz döntést kell hoznia, amiből kiderül, valóban készen áll-e arra, hogy férfi legyen. (Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál)

(több)

Videók (3)

Előzetes 3

Recenziók (2)

POMO 

az összes felhasználói recenzió

magyar Az Isten városa kevésbé vonzó, de ugyanolyan értékes változata, amely egy calabriai roma közösségben játszódik. Nem lövöldöznek benne, a formája szerény, de egy társadalmi osztályba tartozó kamasz fiú zavarodottsága és belső küzdelme végig érezhető, már-már fizikailag. Köszönhetően a jó rendezésnek, a valósághű díszletnek és a szorgalmas amatőr színészeknek. A film csúcspontja a neveket tartalmazó stáblista eleje a film végén. ()

Matty 

az összes felhasználói recenzió

angol A Ciambra, one of the most compelling Italian films of recent years, takes place in the Romani community in Calabria and obverses the adolescence of young Pio, who appeared in two of the director’s previous films (one of which was a short version of A Ciambra). Carpignano wrote the screenplay on the basis of interviews with the lead actor and other, non-professional actors, whose world he depicts in the least distorted way possible and with whom he spent a relatively long time before the actual filming to order to gain their trust (among other things, he relocated to Calabria and adopted the local dialect). Thanks to that, the film is not an aloof anthropological study, but rather a view of the world through the eyes of characters, to whose rhythm of life the camera movement, or rather the rhythm of the narrative, is also adapted. Unlike a number of other veristic festival dramas, A Ciambra is a narratively masterful and extraordinarily dynamic film that shows that the legacy of neorealism is still (or again?) very much alive in Italy. Carpignano decidedly ranks among the emerging talents of Italian cinema who are worth keeping an eye on. 75% ()

Hirdetés

Galéria (21)