Rendező:
Alfred HitchcockOperatőr:
Wilkie CooperSzereplők:
Jane Wyman, Marlene Dietrich, Michael Wilding, Richard Todd, Alastair Sim, Joyce Grenfell, André Morell, Patricia Hitchcock, Alfred Hitchcock, Kay Walsh (több)Tartalmak(1)
Charlotte, az ünnepelt revüsztár véres ruhában és feldúltan állít be táncos kollégája, Jonathan legénylakására, és közli vele, hogy megölte a férjét. Jonathan – akit korábban gyengéd szálak fűztek Charlotte-hoz – megígéri neki, hogy segít eltüntetni a nyomokat… (Örökmozgó)
Videók (1)
Recenziók (3)
Egy szolidan megkezdett cselekmény, amely során egy másodpercig sem unatkozol, de amelynek végső csattanója valahogy félgázon működik. Alfred Hitchcock legjobb filmjeivel összehasonlítva a Rémület a színpadon című film rendezés szempontjából egy kicsit sántít, de a műfajon és a korszakon belül az átlag fölé emelkedik. Jane Wyman kellemes színészi teljesítményt nyújt. Marlene Dietrich túlságosan is affektált. ()
This film was literally "made" by two songs performed by Marlene Dietrich, "The Laziest Gal in Town" (lyrics by Cole Potter) and "La vie en rose" (lyrics by Édith Piaf), whether you like it or not. Hitchcock's films are by no means just imbued with only his personality. Or those unreliable narrator-type improvements. But even in her day, it was mistakenly hoped that Jane Wyman could make it alongside Marlene. Well, that was a naive idea. It's not 'cause I wouldn't / It's not 'cause I shouldn't, honey / And, you know, that it's not 'cause I couldn't / It's simply because I'm the laziest gal in town... ()
This film is at times too convoluted for my taste, and I think it's also a bit longer than necessary, but it's still fun and the surprise ending is really impressive. An amazing Marlene Dietrich and an excellent score (if I didn't know it was composed by Leighton Lucas, I would have guessed early Bernard Herrmann). ()
Hirdetés