Rendező:
Lasse HallströmForgatókönyvíró:
Steven KnightOperatőr:
Linus SandgrenZeneszerző:
A.R. RahmanSzereplők:
Helen Mirren, Om Puri, Manish Dayal, Charlotte Le Bon, Michel Blanc, Vincent Elbaz, Juhi Chawla, Amit Shah, Farzana Dua Elahe, Clément Sibony (több)Streaming (1)
Tartalmak(1)
A festői szépségű dél-francia kisvárosban Madam Mallory (Helen Mirren) éttermének, az előkelő Le Saule Pleureur-nek nem akad párja: a Michelin csillagos konyhában egymás után készülnek a gasztronómiai csodák a szenvedélyes, ám kissé vaskalapos tulajdonosnő irányításával. Az egyszerű ételek is kifinomult fogássá változnak a keze alatt, amivel vendégeit teljesen megbabonázza. De a tökéletes recepthez mindig kell egy izgalmas hozzávaló. És ez most az egzotikus Indiából érkezik. Egyik napról a másikra toppan be a csendes városkába a Kaddam család, akik nem kisebb tervvel állnak elő, mint hogy megnyitják indiai éttermüket szemben a francia gasztrocsodával. Nem csak a hangos zenétől lesz zajos a környék, de a kurkuma, a szegfűszeg, a curry, és a garam masala is felpezsdíti a lakók ízlelőbimbóit. Az eddig rozmaringtól, és bazsalikomtól illatózó környék élete kezd teljesen a feje tetejére állni, és ezt persze Madam Mallory sem nézheti tétlenül. Megkezdődik a rivalizálás, míg nem a Kaddam család gyöngyszeme, a hihetetlenül tehetséges Hassan (Manish Dayal), és Madame Mallory elbűvölő séf helyettese, Maquerite (Charlotte Le Bon) szövetkeznek: a két teljesen eltérő kultúra ízeit egyesítve élettel telítik meg nem csak a tányérokat, de a bájos városkát is. És ez még Madame Mallory világát is felkavarja. Szárnyai alá veszi Hassant, hogy megtanítsa a kulináris kifinomultság minden csínjára, és közben ő maga is megnyílik az új ízekre, és az élet új csodáira. Mert kell az a kis fűszer, ami kicsit megbolondítja, és felkavarja az egyhangú ízeket... (Pro Video Film)
(több)Videók (22)
Recenziók (3)
If that movie were significantly shorter and didn't resemble "Chocolat" in its setting even a bit, it would be absolutely beautiful celebration of food. Like this, it is still a celebration of food, additionally of my beloved Indian cuisine, but at the same time, it is a bit lengthy romance and an example that it actually doesn't matter on those stars if you are not happy.
()
Three quarters of the film is shot like a margarine commercial, it takes seven thousand years, and the whole thing is as predictable as a pedophile in a sandbox. Food fetish (as opposed to foot fetish) is not a genre or a measure of a film's quality. And my Chinese soup agrees with me. PS: It would be great if Hallström would die already.
()
It’s been a long time since I saw such an incredibly enjoyable movie as The Hundred-Foot Journey. From a xenophobic point of view, I have to praise the creators, because everyone here was really charismatic. And especially the Indian family, who didn’t hesitate to move into the house opposite a famous restaurant to open their own establishment there. It was all incredibly relaxing. Starting with the story, through the characters and ending with the filmmaking. And I really didn’t mind that the film was 122 minutes long. I enjoyed every minute and waited for what would come next, because the Indian audacity in that one small French village had taken my breath away. What I didn’t understand was the way how the French were portrayed in this film – especially somewhere in the middle of French vineyards in a village where it is difficult not to meet a French hillbilly. But strangely enough all the people there were speaking English. A bit of a mystery, that.
()
Hirdetés