Age of Uprising: The Legend of Michael Kohlhaas
Rendező:
Arnaud des PallièresOperatőr:
Jeanne LapoirieZeneszerző:
Martin WheelerSzereplők:
Mads Mikkelsen, Mélusine Mayance, Delphine Chuillot, David Kross, Bruno Ganz, Denis Lavant, Roxane Duran, Sergi López, Amira Casar, Stefano Cassetti (több)Tartalmak(1)
Michael Kohlhaas lókereskedő, boldog családi életet él a 16. században, de áldozatává válik az erkölcstelen földesurak hatalmának. Miután Új lovait elvették tőle és brutálisan megölték a feleségét, a Lordkoz fordul igazságért, de nem szolgáltat neki elégtételt. Amikor látja, hogy a törvényes tiltakozás hiábavaló, a tisztességes Michael a jogtalanságot megélve és feldühödve egy hadsereget toboroz maga mellé, hogy törvényen kívüli banditaként saját kezükbe vegyék az igazságszolgáltatást. Tűzzel-vassal küzdenek hogy megvédjék jogaikat és feje tetejére állítják a fél tartományt... (Vertigo Média)
(több)Recenziók (2)
A rettenthetetlen az igényesebbek számára. Az egzisztenciális elmélkedések szövevénye, amelyen a főszereplő keresztülmegy, egy Shakespeare-drámára emlékeztet, csakhogy egy látszólag egyszerű bosszútörténetbe ágyazva. Büszkeség, igazságtalanság, harag, erkölcsi elvek, a kor (nem)igazságossága. Ötletesen és érdekesen összevágva, a cselekmény folyamatában sorokat kihagyva, a néző együttműködésére számítva. Mind vizuálisan, mind hangzásilag lenyűgöző, sűrű atmoszférát minimalizmusból kihasználva (a zajos szél itt fontosabb, mint a zene érzelmes szakaszai, amelyek csak minimális mennyiségben fordulnak elő). És persze bravúros Mikkelsen.
()
Age of Uprising: The Legend of Michael Kohlhaas is a totally awesome and properly made drama from the 16th century. It tells the story of revenge that doesn’t go unanswered. What makes the movie a bit more complicated is the manner of storytelling, which is pretty raw. It’s raw, often taciturn and it tells you a lot about the times. In general, it seems to me that the director really wanted to get as close to 16th century as possible. The characters don’t really speak much, they act. At the same time, you have Mads Mikkelsen here, who couldn’t possibly be more charismatic. I think you only come across a character this charismatic once per year. You simply look at him and you can sense gusts of wind brushing off his weathered face. I mean everybody would grow old quickly in those clearings where the movie takes place. Nevertheless, you will either fall in love with the film’s minimalism, or you will hate it for how boring it is. It worked for me, as I really liked the film. The film flows smoothly, it doesn’t rush things, but it rather manages to raise a whole number of philosophical questions not only about God, but also about society in general, which is a good thing. The user Salahadin unfortunately didn’t find any of that in the movie, which proves that it’s not for everybody. But if you accept the minimalism, the ending will knock you out. It’s actually one of the few moments where you get perfect minimalist music and the climax that shows Mads in the light of his ultimate acting performance and you will be left breathless in the last five minutes of the movie. Or at least that’s how the movie struck me.
()