71 töredék a véletlen kronológiájából

71 töredék a véletlen kronológiájából és A hetedik kontinens pont az ellentéte annak, amiért gyerekként beleszerettem a filmekbe. Nulla vizuális poétika, történet fokozása vagy érzelmek. Nincsenek színek, sem tónusok. Csak egy mechanikus - bár intellektuálisan briliáns - filozofálás a világ csúfságáról vagy kifürkészhetetlenségéről, szándékosan statikus módon összerakott, néha kínzóan hosszú felvételekből. Szándékosan érzék nélkül összevágva, mert Haneke lázadó, és nem akarja manipulálni a nézőt azzal, ami a filmeket élvezhetővé (vágás) vagy érzelmileg hatásossá (zene) teszi. (2017.06.02)

Haneke's return to the radical approach of his debut. An incoherently chopped stream of fragments, long, seemingly useless details of mundaneness, and documentary inserts in the form of news from massacres and wars. Another player appears in Haneke's cold and withdrawn world – coincidence. The director's fragmentary vision stands beside the analysis of the disintegration of modern values, and it is a vision that presents disjointed scenes to the viewer. Is there any motivation or interconnectedness between them? Does madness and decay spring from namable sources? Haneke's answer is chilling with its non-participation and absurdity. His small world is connected to the world of great history by a moment of moral crisis... continuous vessels in which blood, anger and hopelessness spill over. Although the cruelty of great events in history is not surprising, the small ones always get to us. At the same time, as Haneke shows, it is the same flesh, the same evil. The same creature. Mensch. (2010.02.04)