Rendező:
Dan FogelmanForgatókönyvíró:
Dan FogelmanOperatőr:
Steve YedlinSzereplők:
Al Pacino, Annette Bening, Jennifer Garner, Bobby Cannavale, Christopher Plummer, Katarina Cas, Giselle Eisenberg, Melissa Benoist, Josh Peck (több)Streaming (1)
Tartalmak(1)
Danny Collins (Al Pacino), az öregedő rocksztár, régi slágereivel haknizik. Úgy tűnik, mindene megvan: pénz, hírnév, gyönyörű menyasszony és még mindig megtölti a stadionokat rajongóival. A hajdani vad rockert a kemény évek, félresikerült kapcsolatok és az esténként újra meg újra előadott nóták kikészítik. Amikor managere (Christopher Plummer) megmutat Dannynak egy levelet, amelyet John Lennon írt neki 40 évvel ezelőtt, úgy dönt, ha kicsit megkésve is, de megfogadja példaképe tanácsát és mostantól azt teszi, amit a szíve diktál. (Big Bang Media)
(több)Recenziók (3)
Amolyan hétköznapi unalom, egyetlen jellegzetes elemmel - nagy színésszel, akinek karaktere azonban nem túl szimpatikus, és csak a koncertjén az első sorban ülő, botcsinálta hölgyek számára tűnhet menőnek. Pacino egoista bohémként idős korában keres utat eltávolodott fiához, ahogy Y hasonló karakter tette ezt előtte X filmben. És közben megpróbálja elcsábítani az elérhetetlen Annette Beninget egy vacsorára, de nem annyira szórakoztatóan és elegánsan, mint ahogyan Jack Helen-nél próbálkozott korábban.
()
The kind of movie that explains how money, hookers, and dope can't make you happy. Understandably shot from the point of view of a man who has no shortage of money, hookers, and dope. As a nostalgic sentimental safe bet, it's challenging from all directions, especially the passages where the protagonist irons out his shitty life by buying someone something terribly expensive or at least a bunch of toys or something. Logically, the first of the narrative breaks occurs when he runs out of money, which is either a deliberate middle finger to the classic value-building of melodramas or the incompetence of the filmmakers, but which is excellently patched up by the affable Al Pacino, whose wild charisma as the rich jerk behind the microphone I just ate up. Oh, and some of the dialogue is great.
()
Al Pacino is simply such a mature actor that he captivates you with his great performance. True, Christopher Plummer stands out even more, as he is incredibly vital for his age, but above all, he acts brilliantly. The story is human, moving, and shows human aspects that are not always nice. But it definitely belongs to life. At times overly sentimental, but never completely over the top.
()