Secuestrados

Funny Games művészi előzékenység nélkül, az ábrázolt borzalmak mértékét illetően keményen, kompromisszumok nélkül úgy, hogy néző számára még komfortos legyen. Miguel Ángel Vivas hosszú beállításokban teremt nyomasztó hangulatot, melyben a rossz dolgok érzetét kelti, és a néző reméli, hogy azok a dolgok nem történnek meg. Mert tudja, hogy a való életben milyen könnyen kerülhetne ugyanebbe a helyzetbe. Pedig a dolgok megtörténnek... A nézővel folytatott rafináltan megkomponált pszichológiai játék mellett azonban a forgatókönyv szándéka, hogy a műfaji szórakoztatás megszokott határait átlépve baljós céllal megrázza a nézőt. És ezzel éppen azon a szinten kerül padlóra, amelyért a szofisztikáltan óvatos Hanekének máskor tapsolunk. (2023.12.25)

Maybe it’s because haven’t seen any new brilliantly executed horror films for a couple of months. Maybe it’s because the colleagues that usually overrate any amateur crap made me expect something way below-par. I don’t know, but Kidnapped was almost surprisingly good. Excellent execution, beautiful long scenes without cuts and very convincing performances. The script is a bit messy, with some nonsense in the logic in the second half… but it can be justified; not very easily, but it can (one of the kidnappers is an impulsive asshole, the victims are psychically fucked). Those few problematic moments aside (that I’m willing to forgive), the kidnapping takes place in a way that felt pretty believable and for most of the film the people behave in a manner that’s appropriate to the situation. In short, I’m pleasantly surprised. It might not be good enough for four stars, but I will be generous this time because everyone is throwing shit and this film doesn’t deserve it. Mother’s Day without the gratuitous violence. (2011.08.05)