Rendező:
George ClooneyOperatőr:
Phedon PapamichaelZeneszerző:
Alexandre DesplatSzereplők:
Ryan Gosling, George Clooney, Marisa Tomei, Evan Rachel Wood, Paul Giamatti, Philip Seymour Hoffman, Max Minghella, Jeffrey Wright, Michael Mantell (több)Tartalmak(1)
Egy fiatal sajtószóvivő áldozatul esik a veterán politikai körök sötét manipulációjának és egy fiatal gyakornok vonzerejének az elnökválasztási kampány idején. A rendezőként és színészként egyaránt elismert George Clooney filmjében a Demokrata párti jelöltként induló Morris kormányzót saját maga alakítja, sajtószóvivőjét pedig Ryan Gosling (Blue Valentine, Drive – Gázt!). A további szerepekben számos sztár látható: Philip Seymour Hoffman (Morris kampánymenedzsere), Paul Giamatti (a rivális kampánymenedzser), Marisa Tomei (a New York Times riportere), Evan Rachel Wood (a gyakornok) és Max Minghella (Morris kampányának munkatársa). Éles, sziporkázó párbeszédeivel, a politika és a hatalom világa ellen megfogalmazott kritikájával a Március idusa szexről, ambícióról, hűségről, árulásról és bosszúról szóló, lebilincselő thriller. (Budapest Film)
(több)Videók (6)
Recenziók (10)
A karrierizmus és a lojalitás közötti küzdelemről szóló játék, világos forgatókönyvvel és pontos rendezéssel, nagyszerű színészi alakításokat produkálva. Mellékszálak nélkül és kevesebb szereplővel, mint amit a hasonló filmektől megszoktunk, de még inkább rájuk koncentrálva. Az, hogy inkább egy kiváló HBO-opuszt idéz, mint egy ambiciózus mozis produkciót, csak annyiban jelent hátrányt, hogy elég, ha otthon nézzük (szemben a vizuálisan és hangulatilag jobb Michael Clayton filmmel, ami a nagyvásznon annál nagyobb élmény volt).
()
This is another in Clooney’s series of contributions pointing out the wrongs of contemporary politics. This time he takes the Michael Clayton route, which means perfectly slick suits with a high coefficient of immorality, visual austerity, and audience nausea from all the characters who pass through the film. [PS: Gosling reigns supreme, keep it up.]
()
I watched The Ides of March twice. I watched it for the second time mainly because I wanted to find out whether this movie was really boring or I just didn’t pay enough attention to it during the first watching. And I must say that even though the story is really interesting, I’m not in the mood to watch something that reminds me of the Czech government, where betrayal and revenge are part of the daily agenda of just about every political party. The actors were indisputably great. Ryan Gosling was amazing, even. That, however, doesn’t change the fact that this politics crap is not my cup of tea.
()
An ultra-bitter probe into the inside of the machine in which reality is prepared. The fantastic Gosling, who, even without a single grimace, can contain the fascinating tension between idealism and pragmatism, an excellent script and a wonderfully escalated scathing ending. An overall balanced and anti-idealistic drama that is an excellent counterweight to Hollywood escapism, which dominates Oscar nominations. It is a pity that, especially in the beginning, fairly solid knowledge of the American electoral system is needed (which I do not have at all), so I was groping slightly in the first minutes. But I blame myself for that and not The Ides of March. [85%]
()
George Clooney has proven many times in his directing endeavors that sophistication is not foreign to him, and a political investigation seemed like a literal treat for him. However, I am disappointed and must admit that I am quite taken aback that no sophistication was present this time. I expected him to dig into the highest-ranking politicians, but for the second half to go through transparent twists towards disillusionment and broken hearts is a step too certain. Allowing the viewer to see into the fastest verbal machine guns and then easing towards morality is simply a lesser betrayal.
()
Hirdetés