Yi dai zong shi
一代宗师
Rendező:
Kar-wai WongSzereplők:
Tony Chiu-wai Leung, Cung Le, Elvis Tsui, Lorraine Song, Ziyi Zhang, Chen Chang, Brigitte Lin, Meng Lo, Hai-peng Lu, Berg Ng, Julian Cheung, Max Zhang (több)Tartalmak(1)
A Nagymester a legendás kung fu mester Ip Man életét dolgozza fel. A ragyogó harcművész életét a 30-as évektől követi nyomon az epikus történet, amely a második világháborún keresztül és az ötvenes éveken át egészen a férfi 1972-es haláláig ismerteti a történelem fordulópontjait és Ip Man életének fontosabb fejezeteit. Bruce Lee mestere nemcsak a harcművészettel köteleződött el egy életre, de romantikus énjét is megismerhetjük egy csodálatos hölggyel való heves viszonyán keresztül. A hollywoodi akciófilmek ragyogó koreográfiáival is versenyre kelnek azok a jelenetek, amelyek azt igyekeznek bizonyítani, hogy Bruce Lee mentora valóban minden idők egyik legnagyobb kung fu mestere volt - a kínai történelem vérzivataros éveiben is. (MTVA)
(több)Recenziók (4)
Ne számítson arra a kalandos szemkápráztató díszletes eposzra, amilyen Woo Vörös szikla című filmje volt. A szereplők itt kódoltan és olyan politikai összefüggésekről beszélnek, amelyeket egy normális néző nem érthet. A film ugrál a történelmi korszakok között, felcserélve a szereplőket a központi páros körül, és bárki drámájának értelmezése vagy az útjának értelmének megértése csak a meghívottaknak való (én nem tartozom közéjük). Arany Tigris és sárkány, ahol volt három szereplő, a kapcsolataik érzékletes részletei, egy lassú, költői elbeszélés és a Távol-Kelet ellenállhatatlan, egzotikus varázsa. A Nagymester valami egészen másról szól. De a zene kiváló, mint mindig Kar-wai-nál (a végén Morricone motívumának egy variációjával örvendeztetett meg, a Volt egyszer egy Amerika filmből) és a harci jelenetek is tisztességesek.
()
Only for fans of slanted-eye-kung-fu. For someone who’s not into oriental culture and film lyricism it’s awfully boring, even though it has beautifully shot fight scenes.
()
A melodramatic attempt at a poetic illustration of the philosophy of kung-fu in a non-genre art film about the last grandmasters, when all the time you are being slapped in the face with “let’s talk about philosophy over a cup of tea" with action-packed “most effective ineffective fights for miles around, sparkling with Hollywood nonsense like never-ending trains". In both cases, this might have worked superbly, but together it works about as well as a Terrence Malick movie cut with Bay-style action. The only one-on-one fight scene that fits this thought-demanding course is the “cookie scene".
()
Visually beautiful, the fights here are interesting and I think the film holds quite well to reality, although it stylizes everything. This is a film that will truly be enjoyed the most by those who appreciate the Asian way of life and love martial arts films. This is truly about art and it is presented as such. Beautiful combat, but it is not so spontaneous. After all, it mainly focuses on visual impressions and whether you appreciate the depth that exists in the life of someone who practices martial arts.
()