Rendező:
Anton CorbijnForgatókönyvíró:
Rowan JoffeZeneszerző:
Herbert GrönemeyerSzereplők:
George Clooney, Bruce Altman, Thekla Reuten, Paolo Bonacelli, Violante Placido, Filippo Timi, Irina Björklund, Samuli Vauramo, Björn Granath (több)Streaming (1)
Tartalmak(1)
Jack a bérgyilkosság művésze, jó referenciákkal, aki folyamatosan mozgásban és mindig résen van. Egy balul elsült akció után megfogadja, hogy a következő munka lesz az utolsó. Ez az utolsó küldetés Itália vadregényes dombjai közé egy olasz kisvárosba szólítja. De Jack számára minden helyszín csapda és minden ember egy potenciális fenyegetés. Maga is meglepődik, amikor mégis bensőséges beszélgetésbe bonyolódik egy pappal és szerelmi viszonyba keveredik egy helyi szépséggel. Ugyanakkor egy veszélyes árnyfigura is a nyomában van és talán titokzatos megbízója sem teljesen az, aminek látszik. (Palace Pictures)
(több)Videók (4)
Recenziók (9)
George imádja az olasz vidéket, és ennél jobban (szebben) egyetlen film sem mutatja meg, hogy miért van ez így... Corbijn ráadásul elismert művészi hírnévnek örvendő rendező. Első pillantásra izgalom nélküli és szomorú portré egy izgalom nélküli és szomorú bérgyilkosról. Nem első alkalommal megfilmezve, de először ilyen bensőséges módon, akció nélkül, és a nyugtalanság és bizonytalanság állandó érzésével leforgatva. Pont illik a magányos hangulathoz és egy feles whiskyhez. Értékeljük a régi dolgok új felfogását. Az eredetiség ritka (és egyre inkább az lesz) a filmekben.
()
The most stylish film of the year so far. Slow and simple? Yeah, but at the same time very well made, atmospheric and riveting. After some time, I’m raising the rating from four to five stars, the experience grew in me. Very nice alternative. Edit: I bring it back down to four, those five stars were too much :)
()
I wouldn't say it's a fundamental film of today's era, but considering the significantly different reviews from users, it's a clear sign that a certain part of the fans demands a return to the film style of the 70s, which included a significant stream of content-experimenting creations, not based on plot but on atmosphere, acting, symbols, and hints. The American reminds me of the arthouse thrillers of the French New Wave, and I remembered Godard's film Breathless while watching it, where characters without a past also appeared and the audience clearly felt that they had no future either. Fans of dynamic action and a packed plot will definitely not be satisfied with The American, but those who want to enjoy playing a game with the director and top-notch acting may be content. Personally, the screenplay disappointed me a bit, as I expected more polished and fundamental dialogues, for example, between Jack and his psychological counterpart, the local priest, or between Jack and his successor Mathilda. The love story between a contract killer and a local prostitute is also a bit cheap. Overall impression: 75%.
()
A few reviews say something like “like one of Melville’s movies"; which is more than accurate, but they fail to specify whether this is “like one of Melville’s worse movies" or “like one of Melville’s better movies". In my opinion, I simply add that The American is “like one of Melville’s best movies ever". In fact, it’s so good that it can stand up for itself and no such undignified comparisons are necessary.
()
The American seems somehow not anchored in time. It could easily have taken place sometime during the seventies or eighties and it would have worked just fine. Simply old school. Beautiful camerawork, Corbijn’s solid directing and excellent Clooney. Violante Placido is so beautiful it hurts. I have the biggest problem with how interchangeable the whole movie appears. In reality, it’s somewhere between 3 and 4 stars, but maybe I’ll change my mind after I watch it again.
()
Galéria (58)
Photo © Focus Features
Hirdetés