Drive
Rendező:
Nicolas Winding RefnForgatókönyvíró:
Hossein AminiOperatőr:
Newton Thomas SigelZeneszerző:
Cliff MartinezSzereplők:
Ryan Gosling, Carey Mulligan, Bryan Cranston, Albert Brooks, Oscar Isaac, Christina Hendricks, Ron Perlman, Russ Tamblyn, John Pyper-Ferguson (több)Tartalmak(1)
Driver (Ryan Gosling) nappal autós kaszkadőrként égeti a gumit Hollywood-ban, de ez csak a második műszak, főállásban éjszakai rablásoknál segédkezik, mint a menekülési útvonalat biztosító sofőr. Nem hétköznapi szakmájában ő a legkeresettebb, köszönhetően speciális tudásának: hajszálpontosan ismeri a város labirintusszerű utcáit, fejében van egész Los Angeles térképe. Melóit az ügynöke, Shannon (Bryan Cranston) hajtja fel, aki valójában a nagy áttörésre készül: építeni egy autót Drivernek, hogy profi versenyen indulhasson, rendes versenypályán. A buliba bevonja Bernie Rose-t (Albert Brooks), aki valamikor filmproducerként kezdte, azóta kispályás gengszter. Miután Bernie látta Drivert akció közben a pályán, ragaszkodik hozzá, hogy gyerekkori barátja, Nino (Ron Perlman) is beszálljon az üzletbe. (Fórum Hungary)
(több)Videók (11)
Recenziók (16)
A harmadik megtekintés a moziban végképp megerősített abban, hogy a négy és az öt csillag közötti döntés itt értelmetlen. A Drive - Gázt! kihívás a filmrajongók számára. Vitához, tanulmányozáshoz az egyik jelentről a másik jelenetre, mondatról mondatra. Nem lehet a filmet minőségi kategóriába sorolni, nem lehet nem csodálni. Ez egy hipnotikusan nyugodt és lassú, ugyanakkor érzelmektől és feszültségtől forrongó alkotás. Több műfajjal is együttműködik, de egyikbe sem sorolható be egyértelműen. A legnagyobb távolságot tartja a főszereplőtől, nem hagyja, hogy megértsük őt, és átérezzük a kapcsolatát a lánnyal, akinek a védelméért szélsőséges, grafikus erőszakhoz folyamodik. Ez az erőszak így lesz megdöbbentően öncélú, de a környező romantikus poétikával ellentétben ellenállhatatlanul katartikus. A film extravagáns operatőri munkával és zenével elrejti a párbeszédek fontosságát, amelyek a sztori alappillére. Ritkán, szinte vázlatosan tálalja őket, de a karaktereket tökéletesen meghatározza a legelső, második beszólással. A színészek ügyesen, meglepően lettek kiválasztva, és a rendező Tarantino-féle művészettel az elfeledett sztárok vagy örök mellékszereplők státuszából olyan karakterek megtestesítőivé teszi őket, akik örökre bevésődnek az emlékezetünkbe. Reifn-nek megvan mindene ahhoz, hogy ő legyen az új Tarantino. De a Drive - Gázt! még nem az ő Ponyvaregény filmje. Ahhoz több bábura lesz szüksége a sakktáblán, és egy összetettebb sztorira.
()
A ride that slams you hard into your seat and doesn't want to let go for a long time. Suspenseful to the bursting point, more action-packed than Michael Mann and ideas packed into the last second. We have seen plenty of gangsters and silent heroes on the screen for quite some time. But to simply have to run back to the cinema the next day to watch a movie again, that has never happened to me before. Even if I had to just observe the continuity of slow scenes or savor every tone of the soundtrack.
()
For me, a completely bombastic demonstration of what a director with a vision can do from forgettable genre spectacles. Refn projected his fascination with inaccessible heroes, which is prolonged by passion and also by the fascination with stories in which the hero selflessly sacrifices himself. His pagan relishing of vibrations long after the main action of the shot is once again pure happiness, not to mention the beautifully shot car chases and captivating atmosphere of a Los Angeles night. Again, it should be underlined that for Refn, there is no main logic and story - these are just secondary links to the extremely strong scenes elaborated down-to-the-last detail. I look forward to the listing of all the nonsense that analyst viewers can bear, thinking that there is some consistency and story refinement in Drive. What fascinates me to the core: although this time the characters really talk a lot (they are Americans after all), the essentials about their motifs are expressed by Refn with a hint, gesture, facial expression. He simply remained Nordic, even in a field that is supremely "Hollywood". While it's a film with a completely accessible story, Refn made it into an uncontracted author's manifesto and a festival of subversive image-sound connectivity. I just love that Danish boy! Maybe he should make a Bond film.
()
I haven’t seen a better film in the cinema this year. A dreamy, sad artsy gangster flick with an extremely charismatic protagonist and a perfect soundtrack. It gave me goosebumps, and more than once. Drive is basically a compilation of Refn’s previous films (I’d dutifully watched them all before). It’s like Pusher shot with the same slick cinematography of Valhalla Rising, spiced up with a blend of the music and the images of Bronson, and mixed with the ambiguous atmosphere of Fear X. A film that can be easily described as “beautiful”, even if fingers are smashed with a hammer, heads are shot and throats are cut. For me, a masterpiece without any flaws, but, as it’s been said, it’s certainly not for everyone. I’ve been playing “A Real Hero” on repeat for an hour.
()
It’s hypnotic (almost everyone talked about the soundtrack after leaving the movie theater), clings to details (cinematography, sound), and constantly goes against established audience expectations. When I got up from my seat, sweat was pouring off me and it wasn't just the heat in the movie theater.
()
Hirdetés