Rendező:
Phillip NoyceOperatőr:
Christopher DoyleZeneszerző:
Craig ArmstrongSzereplők:
Michael Caine, Brendan Fraser, Thi Hai Yen Do, Rade Serbedzija, Tzi Ma, Robert Stanton, Holmes Osborne, Jeff Truman, Khoa Do, Ha Phong Nguyen (több)Tartalmak(1)
Egy fiatal amerikai orvos, Alden Pyle (Brendan Fraser) 1952 őszén a forrongó Vietnamba érkezik. Nagy lelkesedéssel lát neki küldetésének, hogy gazdasági segély-programjával segítse a szabadságáért harcoló vietnami népet. Saigonban találkozik és összebarátkozik a London Times tudósítójával, Thomas Fowlerrel (Michael Caine). Rövidesen azonban elbűvöli és valósággal rabul ejti Fowler fiatal vietnami szeretője, Phuong (Do Thi Hai Yen), aki épp olyan gyönyörű, egzotikus és titokzatos, mint maga Vietnam. A három ember elsöprő erejű, viharos szerelmi háromszögbe sodródik, mely meglepő felfedezésekhez, s végül gyilkossághoz vezet. (SPI)
(több)Recenziók (4)
A csendes amerikai című film érdekes történettel, remek színészekkel és korrekt feldolgozással rendelkezik. De túlságosan szelíd és csendes. Érzelmek és a közönségélmény szempontjából csendes.
()
One of the proofs that Brendan Fraser should not be afraid of serious roles. In combination with the thoughtful Cain, their corrosive jealous chemistry is almost unbearable. If that object of conflict in the form of a beautiful Vietnamese was slightly more striking, Noyce would have a truly masterful work under his belt. However, the atmosphere of mysterious Saigon remains in the heart damn long.
()
A masterfully crafted film. It is true that occasionally it loses pace, but for example, the explosion scene in the square is presented very realistically. Michael Caine is great, Brendan Fraser is passable, nothing extraordinary. Phillip Noyce is exactly the kind of filmmaker who always does a decent job. He’s never great, nor is he ever bad, just like his films.
()
A very, very slow moving story told by Phillip Noyce with the help of Michael Caine's acting skills and Brendan Fraser's efforts, beautiful cinematography and Armstrong's almost hypnotic music. Although after the first few minutes I thought I "knew what I was in for", the script managed to surprise and not bore me during the hour and forty minutes. My rating might have been higher if The Quiet American had been a bit more gripping and dramatic (after all, very, very slow-moving films can do that too) - as it is, I give it a clean four stars and I am going to go read Green's novel.
()