Világszám!

1903, cirkuszi manézs. Slomónak, az öreg bohócnak ikrei születnek: Dodó és Naftalin. Az ikrek már kisgyerekkoruktól nagysikerű akrobataszámokkal lépnek fel a cirkuszban. Egy afrikai turnén, játék közben Naftalin lábfejét leharapja egy krokodil, s örökre lesántul. Dodóba egy életre belevésődik a felelősségtudat az öccséért. Ezentúl mindig, mindenhol megérzik, ha a másik bajba jut. Csak bohócszámot adhatnak elő együtt, amihez átveszik apjuk varázsszavát, a rádiladelanszt. Elválaszthatatlanok, hiába tiltakozik később Dodó szerelme, Lizi az örökös útitárs ellen. Naftalin produkció közbeni rögtönzése 1944-ben apjuk halálát okozza, 1953-ban pedig a következményeket önként vállaló Dodót juttatja börtönbe. Naftalin kellékes lesz egy vidéki színházban, s 1956-ban az eltulajdonított színházi autóbusszal, majd egy eltévedt szovjet tankkal kiszabadítja bátyját meg az összes rabot a tarcsai börtönből. Útközben megismerkedik az árvaházból szökött Pipitérrel. Ő az egyetlen - Dodón kívül -, akit tiszta szívből megszeret. Miután egy eltévedt golyó megöli a lányt, Naftalin búskomorságba esik. Lizi kitöltetlen útleveleket szerez számukra amerikai barátjától, de Naftalin nélkül Dodó sem hagyja el az országot. Naftalint a forradalom alatti akciójáért elviszik az ávósok. Színházi kellékes állását meg büfés barátnőjét Dodó örökli. Dodó megérzi, amikor öccsét kivégezni viszik, s az időben elmormolt atyai varázsszó csodát művel: testvére büntetését életfogytiglanira változtatják. 1973-ban szabadul. Egy haknizó társulat tagjai lesznek mindketten, kiszuperált, megtűrt bohócok. Amikor véletlenül meglátják Lizit egy gazdag holland oldalán, feltámad bennük életük újbóli kiigazításának vágya, s a társulat autóbuszát eltulajdonítva a nő után hajtanak. Megifjodva éneklik apjuk örök számát: a bohóc a király. (HungariCom)