Paradise Now
Rendező:
Hany Abu-AssadOperatőr:
Antoine HéberléZeneszerző:
Jina SumediSzereplők:
Kais Nashif, Ali Suliman, Amer Hlehel, Hiam Abbass, Lubna Azabal, Ashraf Barhom, Olivier MeidingerTartalmak(1)
A film két gyerekkori jó barátról, Kaledról és Szaidról szól, akiknek reménytelen hétköznapjai egy merényletre való készülődéssel nyernek új értelmet. A palesztin fiatalok bombatámadásra készülnek az izraeli katonák ellen, ám végül is különböző módon döntenek a Tel-Avivba szánt bombákról... A film nem igyekszik sem hősként, sem terroristaként ábrázolni az Izraelben ártatlan polgárokkal együtt saját magukat is felrobbantó palesztin fiatalokat. Célja, hogy minél autentikusabb környezetben mutassa be két öngyilkos merényletre készülő fiatal utolsó napját, hogy feltárja milyen egyedi, emberi indíttatás rejlik egy merényletre készülő palesztin döntése mögött. (Odeon)
(több)Recenziók (2)
Meglepő módon nem csak elgondolkodtató, hanem valóban izgalmas, váratlan fordulatokkal teli thriller, amely dinamikusan dolgozza fel egy nagyon intim és érzékeny témát. Azt mondanám, hogy ez egy olyan vonzó téma, mint Greengrass A United 93-as, de a barikád másik oldalát követve. A filmet a két főszereplő nagyszerű színészi alakításai uralják. Egyikük nézése a film legerősebb fegyvere, és nem véletlenül ezek a szemek az utolsó dolog, amit a filmben látunk. A politikai állásfoglalásról nem nyilatkozom, mert az kívül esik a látókörömön, de a szereplők közötti kapcsolati szálak (legjobb barát, szeretett feleség, anya, halott apa) jól működnek. Csak kár, hogy a logika időnként ennyire durván alárendelődik a történet irányításának. Ha nem lennének logikai hibák, akár 5* is lehetett volna.
()
Paradise Now is a distinctly political film where artistic form lags behind the social message, i.e., the depiction of the situation in the occupied areas of the West Bank from the perspective of the Palestinian side. I would say that even the audience's evaluation will heavily mirror their political attitudes toward Palestine and Israel. It would be worth comparing the Palestinian problem to the Irish one because Palestinians could have had a disproportionately larger state than the currently occupied territories in the past. By their own stupidity, nationalist radicalism, and systematic failures of their elites, they lost a great deal, which understandably couldn't fit into this film. After several defeats, the Irish chose the path of painful compromise and long-term division of the country so that they could enjoy statehood and independent development. Not long ago, there was a real possibility of the establishment of an independent Palestine, which, although not reaching the territorial extent envisioned by Palestinians and their leaders, would have been a solid foundation for further development. Overall impression: 60%.
()