A negyvenegyedik

Csuhraj rendezői bemutatkozása a maga idejében radikálisan új szemléletével és a szovjet némafilm legjobb hagyományait idéző formai megoldásaival nagy feltűnést keltett, és nagyban hozzájárult a sematizmusba merevedett szovjet film megújulásához. Ezt bizonyítja a készülése előtti parázs szakmai-ideológiai vita (l. Nemes Károly: A mai szovjet filmművészet, Kossuth, 1969), és persze átütő nemzetközi sikere is. „A szovjet film végre odáig jutott, hogy szerelemről készít filmet, félig meztelen nővel és érzéki csókkal” – lelkesedett az Unita olasz kritikusa. A polgárháborús történet, melyet három évtizeddel korábban Protazanov már megfilmesített, a karakumi sivatagban és egy lakatlan szigeten játszódik, s Marjutka, az eddig negyven ellenséges katonát leterítő vörös mesterlövésznő és az őrizetére bízott, fogságba esett fehér tiszt, Otrok fokozatosan kibontakozó, tragikus végű szerelmét mutatja be nagy lélektani pontossággal… (Örökmozgó)