Rendező:
Clint EastwoodForgatókönyvíró:
Paul HaggisOperatőr:
Tom SternZeneszerző:
Clint EastwoodSzereplők:
Clint Eastwood, Hilary Swank, Morgan Freeman, Anthony Mackie, Jay Baruchel, Mike Colter, Lucia Rijker, Brían F. O'Byrne, Margo Martindale, Riki Lindhome (több)Tartalmak(1)
Frankie Dunn pályája során számos fantasztikus bunyóst edzett és menedzselt. Legfőbb tanítása, mely vezérli az életét is, hogy a legfontosabb az, hogy mindig védd magad. Mióta elidegenedett a lányától, Frankie jó ideje senkit sem engedett közel magához. Egyetlen barátja Hepaj, az egykori bokszoló, aki rendben tartja Frankie edzőtermét, és tudja, hogy a mogorva külső olyan embert takar, aki az elmúlt 23 évben szinte minden nap misére járt, keresve a megbocsátást, amely valahogy mégsem adatik meg neki. Aztán egy nap Maggie Fitzgerald besétál az edzőterembe. Maggie-nek sosem jutott sok semmiből, de van benne valami, ami csak keveseknek adatik meg: tudja, mit akar, és bármit hajlandó megtenni érte. Az élete állandó küzdelem, amit nyers tehetségével, kizökkenthetetlen koncentrálásával és elképesztő akaraterejével képes túlélni. Ám mindennél jobban vágyik arra, hogy valaki higgyen benne. Frankie-nek a legkevésbé sem hiányzik ez a fajta felelősség - a kockázatról nem is beszélve. Közli Maggie-vel a nyers, kemény igazságot: a lány túl öreg már a bokszhoz, ő pedig nem edz nőket. Ám a "nem" nem jelent semmit, ha az embernek nincs választása. Maggie nem hajlandó vagy nem képes feladni élete álmát, így nap mint nap széthajtja magát az edzőteremben, és egyedül Hepaj bátorítja. Frankie végül megadja magát Maggie elszántságának, és vonakodva bár, de elvállalja a tanítását. Mester és tanítványa hol kimerítik, hol inspirálják egymást, és ráébrednek, hogy közös bennük a küzdőszellem, mely legyőzi múltjuk fájdalmát és veszteségeit. Megtalálják egymásban azt a fajta családi kötődést, amit oly régen elvesztettek. Csak azt nem tudják, hogy hamarosan egy olyan harccal kell szembesülniük, amelyhez több lélekre és bátorságra lesz szükség, mint eddig bármihez. (UIP-Duna Film)
(több)Recenziók (6)
Hatásos minimalista bensőséges dráma, de nem fogott meg annyira, mint az érzelmileg színesebb Tökéletes világ című film. Szegény Martin Scorsese, aki a maximalista, bár kissé kimért Aviátor című filmjében annyira odafigyelt minden részletre. Biztosan nagy csapás lehetett számára, hogy az Oscar-díjat elvitte valaki, aki három színésszel néhány napra bezárkózott egy edzőterembe. A Millió dolláros bébi film erős témán, Morgan Freeman monológos gyöngyszemein és Hilary Swank mesteri színészi játékán áll. Maga Clint Eastwood csak sérült lelkű vasember pózait produkál, és színészi jelölést Oscar-díjra csak karizmáért kap - ami nem igazságos. Freeman jó fej, de ő is inkább csak önmaga, minthogy bármi nagyot játszana. A kamera és rendezés csodát tesz a korlátozott költségvetési lehetőségeken belül. Nagyon szép kis film. Egyszerűbb és szerényebb, mint a Titokzatos folyó, de ugyanolyan erős.
()
It took me a long, long time to get into this film, because I felt that Eastwood was emotionally blackmailing me in the end. If only! This is one of the best films about human desire, courage without boundaries and especially the right to deal with one's life according to one's best knowledge and conscience. In the words of Piergiorgio Welby: "man has a right to life, but does not mean that man must live it at all costs", and I would see this as the main mission of Eastwood's work (and I would recommend it to all Catholics). Bravo Clint, bravo Hilary!
()
A brilliantly directed and perhaps even better acted film that is not just about sport as it might initially seem. In some moments it pushes a little too hard on the emotions, but in many places it is naturally emotionally strong. And I wouldn’t want to get punched by Hillary Swank.
()
An incredibly intense film of immense emotion, touching, comforting, and chilling, that nails you to your seat and doesn't let go until the final catharsis. Due to its emotional charge, it will never leave my mind, especially thanks to the captivating shadowplay that shrouds the gymnasium and the three flawless performances that impressively stand out from it.
()
A film that impressed me. First and foremost, it's not just a film about boxing, but about a person. As for Hilary Swank, she delivers the best performance I have seen in a very long time, and quite possibly the best female performance ever. Clint Eastwood directs again with his classic style. The film is accompanied by minimal music and takes place in suggestively raw environments, whether it be gloomy corners of hospital rooms or a dark gym. All of this creates an indescribable and unique atmosphere, even though it has a practically ordinary and sometimes predictable screenplay. For me, unequivocally the best film of the year.
()
Million Dollar Baby is first and foremost a film that can mount real and infinitely varied human emotions onto a self-servingly moving and academically focused story. A hypnotic and intimate film where there is no talking, only listening in humility to a trio of diverse characters, carved by their own cruel pasts and mutual encounters, who for two hours become inseparable heralds of life's joys, hardships and deepest sorrow. It's not a film about boxing, it's a film about life – how it is understood by people who have been through something and know what is worth working, sweating, breathing and sinning for. We should listen to it. 95%
()