Paris, Texas
Rendező:
Wim WendersForgatókönyvíró:
Sam ShepardOperatőr:
Robby MüllerZeneszerző:
Ry CooderSzereplők:
Harry Dean Stanton, Nastassja Kinski, Dean Stockwell, Aurore Clément, Bernhard Wicki, Sam Shepard, John Lurie, Tom F. Farrell, Viva, Hunter CarsonTartalmak(1)
"Hogy miért vettem meg a földet Texasban? Mert anyu egyszer elmesélte, hogy ott lett először apué. A texasi Párizsban. És ezért úgy képzeltem, hogy ott kezdődött el az életem. Travis Clay Henderson élete. Ahogy elneveztek."
Ott indult el hosszú útjára Travis. Párizs-Texas. Dél-Texas kietlen vidékén bolyong egy sovány, szakállas, elkínzott arcú férfi: múltját, emlékeit szeretné elveszíteni, sikertelenül. Travis Clay Henderson Travis nagyon lerobbant állapotban van, úgy úgy néz ki, mint aki 40 mérföldet gyalogolt volna. Öccse, Walt furcsa telefonhívást kap egy dél-texasi korházból, egy Trelingua nevű helységből. Négy éve nem látta bátyját, Travist. Azonnal kocsiba száll és érte megy, hogy elhozza őt, családjához Travis négy éve nem látta kisfiát, Hunter-t, akit öccse és felesége, Anne nevel. Anne úgy szereti Hunter-t, mint a saját kisfiát Hunter ugyan először távolságtartóan fogadja édes apját, de mint általában a gyerekek, hamar összejönnek. Hunter sosem érezte úgy, hogy se apja, se anyja, hiszen ott volt nagybátyja családja. Anne fél, hogy Travis felbukkanásával örökre elveszíti Hunter-t. Ő az egyetlen, aki sejti, hogy Hunter édesanyja, Jane, hol él. Apa és fia egyiitt kelnek útra, Huston felé, hogy megkeressék az anyát. Akkor még nem sejtik, hogy milyen hosszú út áll előttük...
(DunaTV)
Recenziók (4)
Miért olyan végtelenül lassú film a Párizs, Texas, mint a végtelen texasi síkságok, amelyeket a zöld növényzet és a kék égbolt díszíti, és amelyek a nyomasztó prágai télben balzsamként hatnak a lélekre? Mert meg kell érdemelnünk egy ilyen csodálatos befejezést, amitől eláll a lélegzeted és egy szem sem marad szárazon. És ráadásul a fiatal Nastassja Kinski, aki nagyon hasonlít az első szerelmemre.
()
This road movie is considered to be Wim Wenders' best film and I basically agree with that. It is a very slow film that relies on atmosphere, camera work that utilizes amazing American exteriors, and the ability to perfectly capture subtly conveyed emotions of the film's characters. Above all, it relies on perfectly chosen music, which complements the story. The actors we cast well and have precise acting performances. Harry Dean Stanton is beautifully worn out, Nastassja Kinski is fragile and innocent even during her performance in a peep show, and the child actor performs flawlessly. Overall impression: 90%. It is a film about the breakdown of a marriage and an attempt to return, if not to the role of a partner, then at least to the role of a parent.
()
A remarkable cinematic experience that pushes itself into our subconscious through its slow pace and the very restrained performances of the leading quartet in a very tedious but at the same time masterful way. Although I was mostly searching in vain for themes in this peculiar journey of self-discovery that would knock me down with their power and presentation, the novel formal aspect led by the perfect cinematography, the beautiful setting and the corresponding banjo music, and my great weakness for such creative escapades kept the star rating in the upper floors this time. I'm quite sorry, though, that the expected highly moving conclusion left me suspiciously cold, but at least it fit naturally into the overall easygoing context. 75%
()
This film is very well directed and of course very well written, but due to its slow pace, I simply couldn't get into it. Harry Dean Stanton is absolutely brilliant here, his dialogue with Nastassja Kinski is the highlight of the film, but it simply didn't evoke the necessary emotions in me, or rather not to the extent it should have.
()