The Kiss of the Vampire

Mitől jobbak egyes hammer-féle alkotások a gyengébbeknél, ha ugyanazokkal a produkciós értékekkel (díszletek, jelmezek, zene...) rendelkeznek és minden alkalommal inkább esztétikai és nosztalgikus élményt nyújtanak, mint ijesztő horrorfilmet? A szereplőkben és színészeikben, a forgatókönyvben és a rendezésben, amely a történet minden aspektusát dramaturgiailag működőképes egésszé állítja és hangolja össze. Ebben a hammer-féle Don Sharp alkotásában minden úgy működik, ahogyan kell. Bár nem egy ijesztő horrorfilmről van szó, érezzük a sötétségtől sújtott helyiek csendes félelmét, tiszteljük a nemes főszereplő vámpírt, érezzük a főszereplők tehetetlenségét, és bízunk a helyi "Van Helsing" segítségében. Bár részeges, mégis ő a legemberibb, a legelszántabb és a legkevésbé félős az összes szereplő közül. (2020.10.16)