Rendező:
Bertrand BonelloSzereplők:
Lou Castel, Alex Descas, Laurent Lucas, Olivier Torres, Fred Ulysse, Marcelo Novais Teles, Thiago Telès, Célia Catalifo, Clara ChoveauxTartalmak(1)
A bámulatos szépségű brazil transzvesztita, Tiresia Párizs egyik külvárosában lakik testvérével, illegális bevándorlóként. Terranova költői ábrándokat dédelgető esztéta, aki számára Tiresia az egyetemes szépség megtestesítője, ezért egy nap elrabolja, hogy csak az övé legyen. Ám a napi hormonadagjától megfosztott Tiresia a férfi szeme láttára kezd szép lassan átváltozni. Terranova tehetetlenül nézi végig eszményképe elvesztését, majd megvakítja a lányt, és félholtan magára hagyja valahol vidéken. A férfi és női lét közti nyomorúságos helyzetben rekedt Tiresiát egy egyszerű fiatal lány, Anna fogadja be és ápolja. Lábadozás közben Tiresia új, különleges képességet fedez fel magában, a jóstehetséget. Az egyház azonban nem nézi jó szemmel egy orákulum jelenlétét, így a helyi plébánosnak nincs más választása, szembe kell szállnia Tiresiával. A pornográfia világa után Bertrand Bonello most a görög mitológiát választotta témául, az istenek által megvakított, de cserében jóstehetséggel megáldott Teiresziász legendáját ültetve át modern környezetbe. A címszerepet egyszerre két kezdő színész, Thiago Teles és Clara Choveaux játssza. Döntését Bonello így indokolja: "A mítosz úgy szól, hogy Teiresziász először férfi volt, majd nő, aztán megint férfi, tehát egy nőt választottam, aki egyben férfi is. A sorrend nem számít, mert a nőnek ugyanúhgy megvan a férfias oldala, mint a férfinak a nőiessége." (Másképp Alapítvány)
(több)Recenziók (2)
Egy francia akadémiai eszpresszó érdekes sztorival és poénos párbeszédekkel. A történet szomorúsága és kegyetlensége ellenére a filmalkotók tipikusan "művészi" módon elvonatkoztatottak az érzelmektől, és a film drámaiságát szimbolizmusban - Bach zenéje a folyó láva felvételeivel - fejezik ki. Zárt társaságnak szóló fesztiválfilm. Nekem OK, de a kérdezz-felelek az alkotókkal nyugodtan kihagyom.
()
I wanted to build on Lacan’s idea that the phallic signifier is also a symbol of desire, and furthermore, due to the fundamental impossibility of attaining desire, it actually represents the missing phallus, which does not mean it is completely absent. It is possible (and necessary) to represent it but in a veiled, hidden way. In "Écrits," Lacan writes that a woman who would attach an artificial penis under her clothes would arouse desire in all men. But what if that woman does not have to attach anything? The first half of the film directly invites psychoanalytic speculation, but the second half is fundamentally different and elevates the whole film to the realm of an updated ancient (see the mythological theme) allegory. Within this framework, we no longer move in the spheres of the mundane human psyche but in the spheres "between heaven and earth," which subverts the meaning of the previous half to a considerable extent. However, only to a considerable extent, because Bonello ultimately manages to connect both parts through the screenplay. It is definitely a thought-provoking film: besides describing the relationship between a person and what both attracts and endangers them existentially and identity-wise, in both the first and second halves where the male character is always exposed to the danger of losing his life (1st man) or livelihood (the priest to whom the oracle is a rival) and the loss of certainty about their own/possibly conformingly heterosexual, etc. / self, the film also poses an unsettling thesis for a white heterosexual European. After all, the carrier of a deeper relationship with the world and other people is the transsexual prostitute, who is also an illegal immigrant from a developing country!
()
Hirdetés