Milliókért a pokolba

Vannak filmek, amelyek nem veszik komolyan az amorális karaktereket, távolságot tartanak tőlük, és végül nevetséges alakok helyzetébe hozzák őket. És vannak olyan filmek, amelyeknek ez nem sikerül, és a szereplőik csak átlagos perverz alakok, akiket filmhősök pozíciójába állítanak. Nincs olyan szereplő a Milliókért a pokolba filmben, akit megszeretnél. A film legnagyobb sztárja Kevin Costner, aki Elvis-jelmezben félistenként van bemutatva, egy gyilkos pszichopatát játszik benne. Egy pszichopata, akinek kultuszát a végén egy rendőr csodálattal kommentálja: "Örülök, hogy nem adta fel. Én sem tettem volna meg." Nem szoktam moralizálni, de a Milliókért a pokolba egy elrontott és ráadásul unalmas film. Nyilvánvalóan egy laza krimi-vígjáték akart lenni, a Tiszta románc stílusában - egy lendületes, szórakoztató gengszterfilm, tele nagy nevekkel, kemény fiúkkal és éles humorral. De a film azt sem tudja eldönteni, hogy vígjáték vagy thriller akar-e lenni. A valószínűtlenség és a logikai lyukak a forgatókönyvében pedig tiszta kínlódás. Mi értelme van annak, hogy egy szőke nő beül pszichopata Costner autójába, majd pár kilométerrel később átül régi barátja motorjára (aki szintén nem játszik semmilyen szerepet a filmben)? A forgatókönyvbe való beillesztése csak azért van, hogy egy "menő" szöveget mondjon? Ha így van, nem szomorú, hogy egy forgatókönyvírónak ilyen mankókkal kell segítenie magát? (2018.04.08)