POMO

Hitchcock A gyanú árnyékában című filmje egy nagyszerű, időtlen thriller, amelynek sablonját a mai napig használják a műfajban. Briliáns, lélektanilag precíz filmművészet.

Látványos thriller, szuper forgatókönyvvel és szuper rendezéssel. A problémát azonban mind a főszereplő alakításában látom, aki bár hihető munkás, mégsem szimpatikus hitchcocki hős, mind pedig kémiában a Priscilla Lane-hez. A kisasszony még azelőtt a vállára hajtja a fejét, mielőtt a legkisebb szikra is felvillan közöttük...

Bár rajongok a korszakért és a műfajért, nem tudok 3* fölé menni. George Waggner A farkasember című filmje lustán mozog a biztonságos klisékben, kiszámítható, nincs benne semmi meglepő, roma szereplő nem tud színészkedni, és a 20 négyzetméteres erdő ködös háttere sem járul hozzá a film varázsához. Sőt, az apa-fiú dráma sem ad mélyebb dimenziót a filmnek. Talán csak Lon Chaney alakítása teszi ezt a filmet klasszikussá. Ha mást nem is, a 6 évvel korábban leforgatott A londoni vérfarkas konkurens film legalább a nagyobb fantáziával megírt forgatókönyvet kínál.

Az élményt itt inkább a korai Hollywood csodálatos, elegáns filmes munka, pazar díszletekben és jól megválasztott, stilizált színészekkel, adja, nem a sztori. Mert az nem képes úgy magával ragadni, mint annak idején, és csak az igazság végső leleplezésével hozza meg a közönségnek némi izgalmat. Ráadásul a főhősnő szorongásos helyzetét a történetben jobban átérzik a női, mint a férfi nézők. Számomra a Manderley-ház asszonya film a Laurence Olivier sztárkarizmájáról, a komor Manderley-lak kialakításáról és hangulatáról, és a titokzatos házvezetőnő fekete sziluettjéről hosszú függönyökkel feldíszített belső terekben szól. Vagyis olyan elemekről, amelyeket Hitchock később látványosabb, és számomra fontosabb alkotásokban használt fel. [Noir Film Fest]

Túl beszédes, de tempós falatka komoly kémthriller arculattal. Ahhoz, hogy valaki értékelni tudja, szeretnie kell a fekete-fehér klasszikus kép- és hangvilágát, képesnek kell lennie távolságtartóan érzékelni, élvezni kell Karloff színészi játékát, és főleg figyelmesnek kell lennie, mert a film a bonyodalmakra épít.

Bronte regényének CSODÁLATOS adaptációja. A fekete-fehér kép hangulatához és költészetéhez ma már semmi sem hasonlítható. Egy másik filmklasszikus, amely a mozgóképek szívmelengető ünnepe.

Bájos, szórakoztató, izgalmas, intelligens. A szereplők alapos jellemzése, feszülő cselekmény és olyan forgatókönyvírói technikák, melyek a mai napig a thrillerek alapja. Egy klasszikus krimi, amely ugyanúgy lebilincsel és magával ragad, mint bármelyik mai kasszasiker. A kortalanság végül is mindig is Alfred Hitchcock zsenialitásának egyik paramétere volt. Ajánlom a 39 lépcsőfok című filmet is, amely témájában nagyon hasonló, de a feldolgozása még drámaibb és filmszerűbb.

Maga a téma a teliholdkor nyíló virágokkal és az egész egzotikus expozíció a film elején sokat ígér, de a túl sok későbbi párbeszéd, felesleges mellékszereplők (különösen a két idős alkoholistanő) és az éjszakai London kulisszáinak teljes hiánya, amire szépen lehetett volna építeni, mindent legyengíti. A film inkább egy bensőséges, enteriőrben játszódó történet, ami nem is lenne baj, ha drámai mélységét nem ásnának alá egyrészt a már említett "felesleges párbeszédek", másrészt a humor érthetetlen jelenléte.

A Frankenstein menyasszonya című film a dráma, a horror és a fantasy témák leg(szerelmes)teljesebb ötvözete a mozivásznon. A klasszikusok klasszikusa, amely számomra a nézői boldogság, a gazdagodás, a kiteljesedés, a rajongói életesemény eufóriáját közvetítette.

Az ember azt várná, hogy a főszereplő az első órát azzal tölti, hogy láthatatlansági szérumot készít, és a dráma csak az utolsó félórában jön, annak elfogyasztása után. De R.C. Sherriff forgatókönyve már a film első másodperceiben berángat a tudós drámájába, aki meg akar szabadulni a láthatatlanságtól, és a film annyira tele van ötletekkel és izgalmas jelenetekkel, hogy zsebre tesz mindent a kortárs zsánerprodukciótól. Plusz nagyszerű színészek és a korához képest hihetetlenül menő effektek. Ínyenc csemege.