György Dörner

Budapesten született 1953. december 9-én, és gyermekéveit Kőbányán, az akkoriban „elég csibészkörnyék hírében” álló Hős utcában töltötte. Sokáig hatan laktak együtt egy szobakonyhás lakásban, ahol az édesanyja korai halála miatt apai nagymamája nevelte.

Orvos szeretett volna lenni, de sokat járt a gimnázium mellé. „Túl közel épült a sportcsarnok, a tornatanárunk pedig igen jó ember volt – mesélte egy interjúban – A büfében háromötvenért lehetett kapni egy korsó sört: jobban szerettünk oda járni, mint az iskolába. Elfoglaltuk az utcát, fizikai kísérleteket végeztünk az aszfalton, élveztük, hogy élünk.”

Zenész előbb volt, mint színész. Egy Nipper nevű mini szájharmonikán tanult meg először játszani. A herflin a testvérével a Pancsoló kislányt próbálgatták „elég szép sikerrel”, később pedig a gitározás hozta magával a Nyitvatermők zenekar megalakulását. Nyáron építőtáborokban, télen klubokban léptek fel, közben pedig többször felvételizett színésznek, mire harmadjára felismerték tehetségét.

A Színház– és Filmművészeti Főiskolát 1979-ben végezte el; pályafutását az Egyetemi Színpad után a Nemzeti Színház tagjaként kezdte. 1982-ben alapító tagja volt a budapesti Katona József Színháznak, majd 1988-tól a Radnóti Miklós Színházhoz szerződött. 1989 óta szabadfoglalkozású művész, 2012 óta pedig az Újszínház igazgatója is, amire 2022-ben újabb ötéves megbízást kapott.

Dörner György intellektuális alkatú színész; egyénisége, sokoldalú jellemábrázoló képessége színpadon és filmen egyaránt jól érvényesül. Remekül használja hibátlanul elsajátított naturalista technikáját, színpadi létezése általában természetes és intenzív. Gyakran szinkronizál: Michael Douglas, Mel Gibson, Bruce Willis és Eddie Murphy a legismertebb világsztárok, akiknek a hangját szokta kölcsönözni.

Ismertségéhez hozzájárult a Stílusgyakorlat című előadás óriási sikere; például előfordult, hogy valaki tízszer is jegyet váltott rá egymás után. Az alapmű egy 1947-ben publikált francia könyv, amihez az ötletet Johann Sebastian Bach A fúga művészete című nagyszabású variációs ciklusa adta. A szerző, Raymond Queneau egy banális történetet mesél el közel százféle stílusban, aminek színpadi változatát a hazai színháztörténet egyik legsikeresebb előadásaként tartjuk számon.

A Stílusgyakorlat magyarországi ősbemutatóját a Nemzeti Színház kamaraszínházából nem sokkal korábban önállóvá vált Katona József Színházban tartották 1982. október 23-án, és a darabban Dörner György mellett Bán János és Gáspár Sándor szerepelt. Ugyanezekkel a színészekkel újították fel 2001-ben a Komédiumban, a trió összesen több mint hatszázszor játszotta el az előadást.

A színészet mellett Dörner György 2012 óta az Újszínház igazgatója. Ez a tíz év szerinte is tekinthető egy korszaknak az intézmény életében. A kezdetektől fontosnak tartja, hogy magyar földön magyar szerzők műveit adják elő, és bebizonyította, lehet sikeres egy kizárólag hazai anyagból dolgozó színház.

„Én a nehezet választom – nyilatkozta 2021-ben – Szép feladat, s a megoldását nem tartom lehetetlennek”.

Nemzeti Archívum