Negyedik forduló

Három fordulóban zajlanak a felvételi vizsgák a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakára. Az első fordulóban még valamennyi jelentkező részt vesz, a másodikban már csak feleannyian s a harmadikig a több száz indulóból mindössze körülbelül húszan jutnak el. A még versenyben lévőket ezután hat-hét fős csoportokra osztják s egy-egy csoport tagjai - egymást munkával, tanácsokkal, bíztatással segítve - együtt élik át a vizsgasorozatn utolsó, döntő fázisát: a filmkészítés időszakát. A hetekig tartó közös munka, az azonos cél, a várakozás feszültsége ezeket az alkalmi csoportokat igazi közösséggé, csapattá - véletlenül egymás mellé kerülő tagjait pedig barátokká formálja. A tévéjáték főszereplői - egy ilyen csoport hat tagja - gyakran álmodoznak arról, hogy mindannyiuk felvételije sikerül s így talán együtt maradhatnak a főiskolán, sőt később a szakmában is. Amikor a történet elkezdődik, már túl vannak valamennyi szakmai vizsgán, s a valóságos döntést várják. Egy közös barátjuk lakásszentelőjére készülődnek. S erre az utolsó együtt töltött estére hatuk közül ketten úgy mennek el, hogy tudják: nekik sikerült, őket felvették, társaikat nem. A kegyetlenül nehéz helyzet a gondtalan házibulinak szánt estét újabb vizsgává változtatja: a hat fiatal most nehezebb "tárgyakból", az őszinteségből, barátságból, hivatásszeretetből vizsgázik és felvételijüknek ez a negyedik fordulója talán nehezebb, mint az előző három volt. (MTVA)