Jak najdalej stąd

Szomorúság és tehetetlenség a kamaszkori lázadás álarca alatt. A téma egy szokásos "valós életből" származó dráma, de a feldolgozás átgondolt, magával ragadó és erőteljes. Ütős dialógusok, a főszereplő Zofia Stafiej nagyszerű alakítása - odaadóan, a legkisebb habozás nélkül, igényes, feszült színészi hangulatban. A forgatókönyv nem fuldokol a komor helyzetben, ahogyan azt sok filmkészítő tenné, hanem lépésről lépésre, karakterről karakterre és helyről helyre vezeti a főhősnőt, aki hiábavalóan próbálja megismerni azt a világot, amelyben nemrég elhunyt, régóta távol élő apja élt. Egy hivatalos utazás egy idegen országba, hogy elhozza a holttestét, a lány kamaszkorának sorsfordító eseményévé válik. Vele együtt fogod megélni. (2020.11.15)

I thought this was going to be another typical coming-of-age story of a teenage girl who’s searching. Searching for her place in life, a purpose, a way to escape a consumerist society, freedom – searching and searching and searching while making everyone's life a living hell. The Polish filmmakers, however, came up with a different story. The main character was indeed searching (somewhat belatedly) for a way to her father. She was a bit selfish, didn’t give a crap about the environment, and had trouble saying please or thank you at least occasionally, but I found her very relatable, much to my own surprise. In the end, it turned out to be a very different film from what I was expecting. While it wasn't exactly an action-packed film full of suspense, I oddly couldn't tear myself away from it. Polish cinema deserves praise yet again. I really liked Zofia Stafiej in her debut. This being her first role, it sure was a tough job. / Lesson learned: If you're going to transport a body, do it only in powder form. (2022.10.16)