A művészet templomai: Modigliani centenárium

  • Olaszország Maledetto Modigliani (több)
Előzetes 2

Tartalmak(1)

Hogy méltón emlékezzünk meg Modigliani halálának 100. évfordulójáról, jelen dokumentumfilm Amedeo Modigliani (1884–1920) avantgárd festő pályájával és magánéletével foglalkozik, aki olyan klasszikus kortárs festővé és szobrásszá vált, hogy a világ minden táján szeretik és utánozzák. A toszkánai Livornóban született Dedo vagy Modì rövid, zökkenőkkel teli életet élt. Most egy eredeti nézőpontból tárul fel előttünk pályája és magánélete: Jeanne Hébuterne, az élettárs szemszögéből, aki két nappal Modì halála után öngyilkosságot követett el. Jeanne, az ígéretes orosz költőnő, Anna Achmatova és az angol újságíró, Beatrice Hastings voltak azok a nők, akikről portrékat készített, s melyek kariatidaszerű ábrázolásmódja Modigliani védjeggyé vált. Modì pályájának felvázolása közben a néző olyan múzeumok kincsein pihentetheti a szemét, mint az Albertina gyűjteménye vagy a Modigliani és a Montparnasse-i kaland című gazdag tárlat a Livornoi Városi Múzeumban vagy éppen a Washingtoni Nemzeti Galéria vagy a jelentős párizsi kiállítóhelyek és műgyűjtemények. (Pannonia Entertainment Ltd.)

(több)

Recenziók (1)

Othello 

az összes felhasználói recenzió

angol A virtually ideal way of bringing Modigliani's character and work to a contemporary audience. It's as if the documentary is obsessed with not coming across as academic. As a result, on one hand it contains almost all documentary forms, yet on the other hand it also includes those that I find intolerable (staged situations, monumental music to guide us to the greatness of the work, monologues of the dead), to which it adds one new to me, namely the comparison of life in Paris at the beginning of the 20th century with Paris today, where the same types of Bohemian artists keep coming back and keep its spirit alive. The idea that the contemporary Picasso is a skateboarder on Montparnasse actually seems pretty good to me, but I think I'd like to see it treated separately rather than illustrated in this way. On the other hand, the ending, which is devoted not to an appreciation of the artist's work but to the suicide of his last wife, is gratifying. ()